Politikai antropológiai források - MEK

kákat végzik, a főzést, varrást, a táskák és kosarak készítését. Mivel annyi időt töltenek akenuban, hogy az már szinte lakóhelyüknek számít, az is a nő hatáskörébe tartozik, leginkábbő evez és kormányoz. Más zsákmányoló társadalmakhoz hasonlóan a nők gyűjtögetnek, mivelezt a tevékenységet a táborhelyhez közel is végezhetik, és nem igényel sem különösebbügyességet, sem fürgeséget. Ha mindent egybevetünk, a nők egyetlen legfontosabb feladata atengeri puhatestűek gyűjtése.Az élelemszerzésben játszott döntő szerepük miatt a yaghan nők kiváltságos helyzetbenvannak. Valószínűleg az is lényeges, hogy a munkamegosztás ellenére a legtöbb gazdaságifeladatot közösen végzik. Ha a férfi halászik vagy tengeri emlősre vadászik, a feleség irányítjaa kenut, a házépítésnél pedig együtt dolgoznak. Elméletben a férfi parancsol, de szemtanúkszámos olyan esetről számolnak be, amikor a feleség irányított. Az általános társadalmiérintkezésben nem várják el a feleségtől, hogy hallgasson vagy szerényebben viselkedjen,mint a férje.Különösen jól jelzi a nők helyzetét egy adott társadalomban a házasságtörés kérdéséhez valóviszonyulás. A yaghanok a házasságtörést bármely fél részéről súlyosan elítélendőnek tartják,gyakori a kölcsönös féltékenykedés. Prostitúció vagy feleség-kölcsönzés nem létezik. Szétköltözésvagy válás előfordul, annak ellenére, hogy ezt a kérdést komolyan kezelik. A leggyakoribbválóok a férj durvasága vagy a feleség lustasága.A poligámia ritka, de ha mégis előfordul, a levirátus az oka, amely szerint az özvegy azelhunyt fivérével él együtt. Ez abból következik, hogy a yaghan gondolkodásmódban azelárvult unokahúgok és unokaöccsök nagybátyjuk tulajdonát képezik. Még ha az özvegy újraférjhez is megy, a gyerekekről továbbra is a nagybácsi rendelkezik. 2Annak jele, hogy a társadalomban a férfiak játszanak fontosabb szerepet, a házasság utániletelepedés szabályaiban tükröződik: a pár mindig a férfi eredeti lakhelyén marad. Így afeleség gyakrabban érintkezik a férj családjával, mint az az övével. A patrilokalitás másikvonása, hogy az azonos területen szétszórtan élő csoportokban (ha egyáltalán beszélhetünkilyenekről) a tagság apai ágon öröklődik, mint a legtöbb vadászó-gyűjtögető társadalomban,ami azt jelenti, hogy a felnőtt fiúk apjuk családjával maradnak, csak a nők hagyják elcsoportjukat.A lokális csoportok kialakulása az egyetlen jele egy, a családnál nagyobb társadalmiszerveződésnek. Ez a szervezet azonban nagyon laza, a különböző családok csak ritkánérintkeznek egymással, mivel olyan nagy területen élnek, hogy csak alkalmanként keresztezikegymás útjait. A lokális csoportoknak sem főnöke, sem bármiféle irányító szerve nincs. Azösszekötő kapocs főleg egyfajta rokoni kapcsolat érzése, ami magában foglalja azt a tudatot,hogy a csoport egyes tagjai bármikor segítséget kérhetnek egymástól támadás, birtokháborításesetén, vagy ha bosszút forralnak egy másik csoport ellen. A lokális csoportok egyetlen másikfeladata az, hogy ritka időközönként közösen tartják az ünnepélyes beavatási szertartásokat.A szervezett hadviselés ismeretlen számukra. Egyének vagy rokonok kis csoportjai közöttelőfordulhatnak csaták, melyek oka rendszerint olyan tett, ami a sértettől vagy családjától vérbosszútkövetel. A gyilkosság valószínűleg elég gyakori volt a múltban, ellenben az emberáldozatés az öngyilkosság ismeretlen fogalmak. Miután 1829-ben Fitzroy admirális négyyaghant Angliába vitt, akik bizonyos, a kannibalizmust érintő kérdésekre igenlően válaszoltak,emberevőként kezdték őket emlegetni. Thomas Bridges és családja, akik évekig a yagha-2 Az ilyen és ehhez hasonló családi jogoknak rendkívül jó elemzését adja Ruth Benedict: „Marital PropertyRights in Bilateral Society”, American Anthropologist, 1936/38. szám, 368-374. old.26