Politikai antropológiai források - MEK

természetesen azzal járt, hogy mind a lonkók, mind a kisebb katonai vezetők kezébe azeddiginél kevesebb hatalom jutott. A szövetségi kormány azzal járult hozzá az új tisztségmegerősödéséhez, hogy háromszor akkora földterületet juttatott a főnöknek, mint bárkimásnak a rezervátumban, mindezt egy olyan időszakban, amikor a föld ritka és értékestulajdonnak számított. Ezen felül a főnök bizonyos korlátozott jogi ellenőrzési jogkört iskapott a földtulajdonlás tekintetében, miáltal többnyire ő lépett föl a kormányzati szigorítóintézkedések végrehajtójaként, és így egy idő után közvetve vagy közvetlenül egyszemélybengyakorolt kontrollt a közösség minden vagyona fölött. Bárki, aki a rezervátum területén akartúj háztartást létrehozni, a főnöktől kellett engedélyt kérjen. Ez rendkívül körülményessé tette akonfliktusok rendezésének hagyományos módját, amikor is az érintett felek valamelyikeegyszerűen máshová költözött. Nem volt más lehetőség, mint engedelmeskedni a főnöknek.Ráadásul a főnökök felelőssége lett, hogy közvetítsenek az Indián Ügyek Hivatala felé, illetvehogy betartassák az ősi mapuche szokásjogot. A centralizált hatalomnak ez a formája teljesegészében a rezervátumrendszertől és a szövetségi kormánynak az őslakosok politikájába valóbeavatkozásától függött.Az 1950-es évekre azonban a rezervátumfőnök uralkodói pozíciója már a nemzeti kormányzatszemében is mindinkább szálkát jelentett, holott eredetileg ez hozta létre magát a tisztséget.Egy erőskezű főnök ugyanis nemcsak arra képes, hogy kizsákmányolja a népet, hanem arra is,hogy megvédje a külső kizsákmányolástól. Hogy a főnökök hatalmát tudatosan megtörje, achilei kormányzat elkezdte a mapuchékat mint chilei állampolgárokat az ő megkerülésükkelegyéni elbánásban részesíteni. Mint megjósolható, az eredmény az lett, hogy a főnökökhatalma csaknem olyan gyorsan semmivé lett, mint ahogyan keletkezett.Ennek a hatalomnak egy része visszajutott a lonkók kezébe, akiknek azonban még így is igenkorlátozott és hagyományos maradt a mozgástere. Minthogy azonban egyre intenzívebbé váltaz interakció a mapuchék és tágabb társadalmi környezetük között, míg földjeik is egyrenagyobb fenyegetésnek voltak kitéve, nagyobb szükség volt közvetítőkre mint valaha. Bárformálisan a rezervátumban élő közösséget továbbra is a főnök képviselte (akinekmandátumát az igazán nehéz pillanatokban mindig megerősítették), létrejött a politikaiérdekképviselet új mechanizmusa, a politikai nyomásgyakorló csoport. A CorporaciónAraucana azzal a céllal alakult meg, hogy a rezervátumok fenntartásáért és az indiánoknaknyújtott nagyobb kormányzati segítségért harcoljon. Egy ellentétes érdekeket képviselő kisebbcsoport, az Unión Araucana a kapucinus rend égisze alatt jött létre, és a mapuchék a chileitársadalomba való betagozódásának elősegítését tűzte zászlajára.Összefoglalólag azt mondhatjuk, hogy a mapuchék esetében egy érzékenyen reagálóalkalmazkodási folyamatot figyelhetünk meg, melynek kezdeti szakaszában a hatalom arokonsági csoportok vezetőinek kezében összpontosult, majd kialakult a katonai vezetőkrendszere, akik azonban egy idő után elvesztették hatalmukat, és szerepüket az erőskezűrezervátumfőnökök vették át, míg végül legújabban a hatalom politikai érdekvédelmicsoportok kezében kötött ki.Formális politikai intézmények a modern társadalombanMax Weber mára klasszikussá vált tanulmányai a bürokrácia működéséről egy olyan korbaníródtak, amikor az irányítás korábbi, személyesebb formáinak romjain éppen születőben volt amodern ipari szerveződés és adminisztráció. Ezekhez viszonyítva az új rendszerek kitűntekhideg tudományos racionalizmusukkal, termelés- és profitcentrikusságukkal és már-márembertelenül mechanikus hatékonyságukkal. A korábban nagyra tartott nepotizmus és123