Politikai antropológiai források - MEK

1994-ben éppen egy kaukázusi konfliktus kapcsán beszélt. Ez a népirtásnak tekinthetőfolyamat jellemzi ugyanis a mai napig az érintett népek politikai emlékezetét, mely az etnikaiés politikai viszonyok totális kaukázusi átrendeződését hozta magával. Határokat változtattakmeg, más népcsoportok településeit vonták ellenőrzés alá, egyszóval olyan kusza viszonyokatteremtettek, melyeket nem lehetett többé helyreállítani. Kiváló példa erre az oszétek ésingusok között 1991 őszén kiújult hagyományosan véres konfliktus. A 40-es évekbentermészetesen nem csak területi egységeket, hanem a megbüntetett népek jelenlétérevonatkozó emlékezetet, a településneveket, a történelemkönyveket, az emlékműveket és asírokat is tönkretették.Foglaljuk össze, hogy mi teszi a Kaukázust az aktuális etnikai és területi feszültségek kiválópéldájává:1. A kiindulópont az extrém soknemzetiség és az egy népességhez tartozók lakóterületénekmozaikszerű elrendeződése. Ez mindenképpen a Kaukázus jellemzője, melyet már az antiktörténetírók hangsúlyoztak. A Kaukázus legjellemzőbb térsége Dagesztán, ahol jóval azátlagon felüli az etnikai heterogenitás. Egy területen, ami kisebb Alsó-Szászországnál is, ma12 államnyelv létezik, valójában azonban népek tucatjai lakják. Elképzelhető, hogy mit tudprodukálni egy ilyen adottságú régió a nemzeti újjászületés egy-egy forró pillanatában.2. Az etnikai sokszínűség természetesen önmagában nem magyarázza meg a konfliktusokat.Ehhez szükség van arra a nemzeti államiságra, melyet a szovjet irodalom ünnepelt, mint Leninadományát e népek számára. Amikor a 19. században a kaukázusi népek az orosz hódításnakellenálltak, nem csecsenekként, vagy avarokként tették, hanem mint muzulmánok vagy hegyinépek, melyek életformájukat és kultúrájukat védelmezték. Fejlett nemzeti öntudatukmindenesetre még nem volt. A régió legtöbb népneve idegen eredetű, gyarmatosító néprajzitalálmány. Ma a politikai és nemzeti mozgalmak célja a nemzetállam, mely olyan konstrukció,mely talán a legkevésbé alkalmazható egy ilyen régióban. Bármennyire is a jó szándék vezettea 20-as évek teoretikusait, a térség nemzeti irányú rendezése ilyen alapokon nem voltelképzelhető. A népcsoportok határainak mesterséges meghúzásánál is nagyobb bonyodalmakatjelentettek a sztálini nemzetiségpolitika eredményeiként létrejött területi egységek mintKaratsajev-Cserkeszföld, Kabardino-Balkaria, Csecsen-Ingusföld.3. Komoly problémák adódnak a Kaukázuson túli és az észak-kaukázusi államokban, melyekegy része adminisztratív szempontból Oroszországhoz tartozik. Az egykori Szovjetuniónbelüli adminisztratív határok államhatárokká váltak, és történelmi településterületeket szelnekketté, mint például az oszétek és a lesginek esetén.4. A konfliktusok nem csak az etnikumok között zajlanak, illetve különböző nyelvi- és népihovatartozással bíró népek között, hanem egy adott népcsoporton belül is valamiféle törzsivagy regionális alapon. Néhány „nemzet” önmagán belül is több nemzeti csoportot különböztetmeg, például a csecsenek. Ezek a törzsi vagy regionális csoportok jelentős szerepetjátszanak az éppen aktuális belpolitikai küzdelmekben.5. Mindemellett jelen van a térségben a vallási-kulturális megosztottság is. Nem szeretnék ittmélyebben belemenni Huntington ez irányú elméleteibe, és mondjuk a Karabah-konfliktustmint keresztények és muzulmánok közötti harcot beállítani, mert az ilyen elméletekvilágszerte hamis ítéleteket válthatnak ki egy-egy konfliktus kapcsán. Feltétlenül igaz azonbanebben az esetben, hogy a vallási különbségek csak mélyítették a szakadékot a szembenállófelek között akkor is, ha szemmel láthatólag nem jelentették a konfliktus okát. Nemcsak aKaukázus etnikai, hanem vallási térképe is meglehetősen vegyes, melyben jelen van akereszténység, a zsidóság és az iszlám is. Az iszlám vallású népek oroszok elleni ellenállási155