Politikai antropológiai források - MEK

az „őslakosok”, akik a hagyomány szerint mitikus idők óta a kedék alattvalói és a kedékérkezése előtt nem volt említésre méltó kultúrájuk. A kedék még mindig primitívnek tartják éskissé megvetik őket; az ő kulturális normáik szerint alsóbbrendüek, mert pogányok, gyengébbhajósok és viszonylag szegények. A kedék törzsi tevékenységeitől és az ebből származóelőnyöktől el voltak zárva; mégis ők szenvedtek legtöbbet uralkodóik politikai tévedéseitől, asikertelen háborúktól és felkelésektől, mivel földjeik ilyenkor gyakran csatamezővé váltak,birtokaik és falvaik elpusztultak; ugyanakkor a politikai sikerekből nem részesültek.Felmerül a kérdés, hogyan tudták a kedék fenntartani az öröklésen alapuló merev társadalmirétegződést, megőrizni saját csoportjuk szolidaritását, és ugyanakkor országuk heterogénlakosságát integrálni és lojálissá tenni (20). A politikai szerkezetet megvizsgálva azt találtuk,hogy ennek az egyik módszere a kényszer. Most azt kell megnéznünk, hogyan állnak vagyállíthatóak egyéb, nem politikai integrációs formák a politikai egység szolgálatába. Az ilyenintegráló mechanizmusok három csoportba oszthatók: (1) a népesség különböző csoportjainakvalóságos együttműködése; (2) szellemi úton történő integráció, vagyis az integrációt hirdetőideológiák tanítása; (3) e kettő kombinációja. Az elsőbe tartozik a gazdasági és a közösségiélet, a másodikba a hagyomány és a mitológia, a harmadikba pedig a vallás gyakorlata.VII. Integrációs mechanizmusokGazdasági együttműködés és közösségi életA kede és kintsozi települések közelségéből és különböző termelési módszeréből eleve adódikbizonyos mértékű gazdasági együttműködés. A kedék mezőgazdasági terményeket vásárolnakszomszédaiktól, azok pedig részben kede kenukon juttatják el árufeleslegüket a nagy folyómentipiacokra. Ez az együttműködés nem exkluzív és nem hoz létre teljes egymásrautaltságota két csoport között. A parasztok a szárazföldön is árusítják terményeiket vagy saját kenuikkalviszik a halat a folyó menti piacokra; a kedék is élelmük egy részét külső piacokon szerzik befolyami útjaik során.A közösségi élet terén a két csoport között alig van az esetlegesnél több kapcsolat. Akülönböző gazdasági tevékenységet és érdekeket semmilyen szoros kapcsolat nem ellensúlyozza.A kede és kintsozi fiatalok gyakran feltűnnek egymás táncmulatságain; néha barátságis kialakul a két csoport egy-egy tagja között. De ettől eltekintve nem keverednek. Akorcsoport-beosztás nem lépi át a törzsi határokat, és ami a fő, szinte sosem házasodnakegymással: a kintsozik szárazföldi rokonaikkal házasodnak, a kedék pedig egymás közt (21).A kedék házasodási szokásaiban a távolság nem játszik szerepet, ami azért érdekes, mert a(szárazföldi) nupék általában nem szeretnek távoli falvakból házasodni. A különböző kedecsoportokat így nemcsak a közös eredet köti össze - hiszen ugyanazon bevándorlók utódai -,hanem többszörös házassági kötelékek is. A kedék távolságtól függetlenül időnkéntmeglátogatják barátaikat, rokonaikat, ismerőseiket, a kereskedési szezonban pedig, amikoride-oda hajóznak, ezek a látogatások rendszeressé válnak. Végül a törzsön belüli szolidaritásterősíti az is, mikor emigránsok egy csoportja elhagyja az „óhazát” és egy korábbankivándorolt kolóniához csatlakozik.Hagyomány és mitológiaA kedék anyatörzsük hagyományait őrzik, és a nupékhoz hasonlóan ők is a mitikus Tsoegivagy Edegi nevű kultúrhéroszra vezetik vissza eredetüket, akiről már volt szó (ld. 91. oldal).Tsoede a hagyomány szerint nupe férfi volt, aki 1400 körül élt, és rabszolgaként eladták82