Politikai antropológiai források - MEK

kell felfogni: egy diszciplínahalmazról van szó, amely egyaránt tartalmaz nyelvészetet ésirodalmat, antropológiát, gazdaságtant, valamint szokásjogot is. Később ez két iránybaágazódott: az egyik irányzat inkább a nyelvészet és az antropológia felé orientálódott, a másikpedig a gazdaságra szakosodott.A leideni és az utrechti állami egyetem külön karokat hozott létre, melyek otthont adtakezeknek a szakoknak: létrejött az Egyesült Jogi- és a Bölcsészkar (Vereenigde Faculteiten derRechtsgeleerdheid en der Letteren en Wijsbegeerte).A független Indonéz Köztársaság kikiáltása 1949. december 27-én azt jelentette, hogy aHollandia többé nem felelős a terület kormányzásáért, s ettől kezdve az egyetemeken e szakokléte is nyilvánvalóan értelmetlenné vált. 1950 májusában Indonézia kormánybiztosa írásbanközölte a Közigazgatási Tanszékek Egyesületének elnökével, hogy nem-indonézek többé nemfelvételizhetnek az Indonéz Köztársaság közhivatalnokait képző intézményekbe. Ugyanekkoraz indonéz igazságügyminiszter bejelentette, hogy az ügyvédi és bírói végzettséget ezentúlIndonéziában kell megszerezni, nem pedig Hollandiában. Mindebből csakis arra akövetkeztetésre lehetett jutni, hogy mind az indológia, mind az indonéz jog oktatása a leideniés az utrechti állami egyetemen egyaránt tökéletesen fölöslegessé vált. 1950 júliusában aholland oktatási miniszter megállapította, hogy „az indológia létezése értelmetlenné vált.Ezért úgy döntöttünk, hogy oktatását abbahagyjuk”.A döntést királyi rendelet hagyta jóvá 1951. április 13-án. Ennek ellenére a következő évvégére egy másik királyi rendelet alapján megteremtették a nem-nyugati társadalomtudománytaz általános társadalomtudományokon belül.Mindez leegyszerűsítve úgy fogható fel, hogy az indológia megszűnt, ugyanakkor viszontmegszületett a nem-nyugati társadalmak szociológiája. Tulajdonképpen a két jelenségegyaránt része egy folyamatnak, melyet egyszerre jellemez a kontinuitás és a diszkontinuitás.A nem-nyugati társadalomtudomány születéseA további fejleményeket egyedül az a tény határozta meg, hogy Indonéziában a hatalmat aköztársasági kormány gyakorolta. Ez egy hosszú folyamat logikus végkifejlete volt, mégakkor is, ha erről Hollandiában sokan nem akartak tudomást venni. Ők a háborút, Indonéziajapán megszállását, sőt még a köztársaság kikiáltását is (1945. augusztus 17.) a gyarmativiszony időleges megszakításának, nem pedig annak végleges lezárulásának tekintették. Alegtöbben úgy vélték, hogy a háború után visszaáll a koloniális rendszer. A civilekkiképzéséért felelős Közigazgatási Karok mindenesetre ismét felkészültek a képzés folytatására.Újból kiírták a felvételi vizsgákat, s az első alkalommal, azaz 1945. szeptemberennégyszáztizen jelentkeztek. Másodszorra, 1946-ban a jelöltek száma hatvanötre csappant. Alelkesedés alábbhagyását akkoriban az indonéziai politikai helyzettel igyekezetek magyarázni.Azzal azonban akkor még senki sem számolt, hogy a politikai viszonyok gyökeres átalakulásabefolyásolhatja magának a programnak a fennállását.A Közigazgatási Karok oktatói maguk is vitatkoztak a képzési programról. A vitát lezáróvégkövetkeztetés az volt, hogy a tanítás spektrumát bővíteni kell. Hatékony programnakképzelték el, mely szellemiekben gyarapodna azáltal, hogy más kontinensekre (Latin-Amerika, Afrika) is figyelmet fordít, s mindamellett misszionáriusok képzésére is alkalmaslehetne. 1950-ig nem lehetett észlelni, hogy a Közigazgatási Karok és azokon belül folyóoktatási programok jövője veszélyben lenne. Az első arra utaló jel, hogy valaki megsejtette avárakozások irrealitását, J. H. Boeke professzor, kari dékán 1950 márciusában kelt levelébenfogalmazódott meg. Ebben a Boeke aggodalmát fejezte ki az ügyben, hogy az Indonéziából173