Politikai antropológiai források - MEK

foghatóvá válására. Az asszony, akit a boszorkányok társasága elnökének tartanak, egy másikértelemben is kivételes helyet foglal el; mivel ő az egyetlen „jó” női boszorkány, időnként„reformált” boszorkány, s ennél fogva egy olyan személy, aki akarja és képes kontrollálnitársai gonosz cselekedeteit.A férfiak kétértelműen illeszkednek ebbe a mintába. Bizonyos egyének állítólag a boszorkányokéhozhasonló képességekkel rendelkeznek, mely képessé teszi őket arra, hogy lássák azelőbbieket, illetve bánni tudjanak velük. Ezt a képességet különféle elnevezésekkel illetik(eshe), s lényegében pozitív; úgyhogy az ezzel rendelkező férfiak ellenőrizni tudják a nőiboszorkányokat, és szembe tudnak szállni velük. Ugyanakkor a női boszorkányoknak szükségevan a férfiakkal való együttműködésre, mivel csak hogyha a férfi és női erő összekapcsolódik,lesz a női boszorkányság teljesen hatásos, azaz halálos. Itt ismét, a férfiakszerintük erejüket nem arra használják, hogy segítsenek, hanem hogy féken tartsák a nőketazáltal, hogy megtagadják a kért segítséget. Az említett kétértelműség tehát a következő: aférfiakra szükség van a boszorkányság tökéletes hatása érdekében; de mint osztály el iszárkóznak tőle, s maguk nem ördögiek; inkább megkísérlik gátolni a sátáni boszorkányságot.De még így is elfogadott, hogy ennek lehetnek végzetes következményei, mely esetben aztmondják, hogy a férfiak közül néhány sátáni egyén (akiket senki nem tud megnevezni),elárulta saját nemét, és egy női boszorkány segítője lett. Az általános kép egy éles nemiantagonizmus, mely az ördögi szándékokat a nőnek tulajdonítja, míg a férfinak egy jóindulatúés ideálisan döntő - ha némileg utópisztikus is - szerepet.Jellemző, hogy a férfiakat soha nem vádolják boszorkánysággal, s az ez ellen szolgáló legfőbbközös fegyver a férfiak titkos társaságának aktivitásában rejlik, mely fenyegetésekkel éskínvallatással megtisztítja a falut a boszorkányságtól. Ugyanezen idea, azaz hogy egyedül aférfiak rendelkeznek azzal a titkos erővel, mely a női boszorkányságot meghiúsíthatja,fejeződik ki a boszorkányságról és ellenboszorkányságról szóló legendákban. Az összegyűjtötttanulmányok egy további csavart adnak e nemi antagonizmushoz; mivel az esetektöbbségében a példaként felhozott boszorkány nő, rendszerint egy idősebb és uralkodni vágyóasszony, aki egy fiatalabb férfit támadna meg, aki valamiképpen dominanciája alá került; melyszituáció szintén megjelenik a legendákban. Így tehát a férfiak bár az utópisztikus vagyfantázia-síkon a női boszorkányság mesterei, a „valós” incidensek és félelmek síkján enneklegfőbb áldozatai.Egy eset és egy legenda említhető meg itt. Az előbbiben egy fiatal férfiról van szó, egy a Nigerfolyó melletti faluból, aki egy éjszaka hirtelen eltűnt. Egy holttestet, melyről a rendőrségnek jóoka volt azt hinni, hogy az övé, később kihalásztak a vízből; de az emberek nem fogadták elezt a „természetes” magyarázatot, fenntartva, hogy a fiatalembert rejtélyesen tüntették elboszorkányság segítségével. A gyanú azonnal egy idősebb vagyonos asszonyra szállt, akinekházát a férfi rendszeresen látogatta; tulajdonképpen amolyan védence, pártfogoltja volt ennekaz asszonynak, vagy nupe kifejezéssel élve egi kata-ja - „a ház fia” - mely megjelölésselilletnek minden olyan egyént, aki egy befolyásos idősebb személyiség támogatását keresi, ésannak tanácsaitól és anyagi segítségétől függővé válik.A legenda egy ifjú királyról szól „az ősi időkből”. Az anyja egy hatalmaskodó öregasszonyvolt, aki állandóan beleszólt fia terveibe és tetteibe. Végül a fiú elhatározta, hogy megszabadulanyja befolyásától. Egy (férfi) jóshoz fordult, aki elmondta neki egy bizonyos textilmaszktitkát, amely rendreutasítja anyját és eltávolítja a föld színéről. Úgy tartják, innen ered a nupeellenboszorkányság kultusz, a ndako gboyá, melyet manapság a fentebb említett férfi titkostársaság végez, s a textilmaszkokat mint legfontosabb kellékeket alkalmazzák.159