Politikai antropológiai források - MEK

csoport. A helyi S.I.-n belül - és tudtán kívül - nagy titokban egy védőbástyát képeztekjómódú hadji és kiai vezetők kezdeményezésére.Valójában a B osztag nem több, mint egy incidens. Kern, Hazeu utódja, mint a Bel- és ArabÜgyek tanácsosa, 1920. november 20-án azt írta, hogy a titkos B osztag semmi különös nemvolt. Mindig is léteztek ilyesféle összeesküvések (mr. 43x/1921, vb. 2-5-1923, D 6).A B osztag azonban különböző okoknál fogva nagyon fontossá vált és ezért szokatlanul jóldokumentált a birodalmi archívumban. Elsősorban azért, mert a bírói kivizsgálás alattkiderült, hogy az elnökség egyik tagja, Tjokoaminoto személyi titkára, Raden MasSosrokardono, aki ugyanakkor a megszervezője és elnöke volt a zálogházi tisztviselőkszervezetének és szoros kapcsolatban állt a radikális I.S.D.V.-vel, tanácsokkal látta el a Bosztagot és támogatta azt. Ez formálta az indokot egy nemzeti szintű ellenséges kampánymegindításához az S.I. ellen. Egy kritikai hullám jött létre a kormányzó-generális VanLimburg Stirum etikai vezetése és az általa pártfogolt S.I. ellen. De Stuers kormányzó úgytekintette a B osztagot, mint a kiaik összeesküvését, egyfajta ‘maffiát’, saját vezetőkkel, amiaz összes nem S.I.-tag ellen irányul általánosságban és amennyire szükséges még akormányzat ellen is. A fő cél a törvényes hatalom megdöntése lenne (mr. 510x/19, vb. 11-10-1919, nr. 27).De Steurs kormányzó, a régensek és az európai magánvállalkozók támogatását élvezve, úgyfesti le a B osztagot, mint egy államra veszélyes összeesküvést. A gyarmati európai és a helyivezetők az etikai politika által fenyegettetve érezték magukat erőpozíciójukban, de különösenaz S.I. gyors növekedése által. A B osztag-incidens alkalmat adott az éles kritikára a sajtóbanaz egész Sarekat Iszlámmal szemben. Ez volt a háború előtti első és egyetlen indonéz politikaitömegmozgalom töredezésének és szakadozásának kezdete. Továbbá a B osztag szerepejelentős, mivel így napfényre került, hogy a vidéki tiltakozás az egyenlőtlenségek és adókellen, nem a szegény vagy földnélküli parasztok által, hanem gazdag kiaik, a vidéki függetlenmagánvállalkozók által szerveződött.Ch. Welter az általános titkárság akkori titkára erre már 1919-ben rámutatott. Miután kijelenti,hogy egy harmadik osztály kialakulása kezdődött el, ‘melynek a helye a nemesség és a népközött még nem alakult ki’, többek között a következő szavakkal folytatja jelentését az S.I.jelenlétéről: ‘A Sarekat Iszlámban a néptömeg csak a rojtot képezi, de a lényegét tekintve ez aszövetség, meggyőződésem szerint, egy középosztályi szervezet, mely abból a szükségszerűségbőlszületett, hogy ennek az osztálynak helyet foglaljon, amit az érvényes hatalmiberendezkedés nem ad meg’ (Kwantes 1975:246).Ez volt a középparasztok és kereskedők csoportja, akik a helyi vallási vezetők irányítása alattakartak ellenállásba helyezkedni a gyarmati kormánnyal szemben. Összhangban az S.I.elnökségének politikájával, a B osztag tevékenysége helyi szinten a helyi tisztségviselők ellenirányult, akik a gyarmati kormány végrehajtói voltak. Ezek a tisztviselők voltak felelősekazért, hogy behajtsák az adókat, a kötelező rizsszállítmányokat, a még meg nem fizetettszolgálatokat, mint az utak, hidak, épületek, öntözőberendezések karbantartását, és ígytovább. De szemben az elnökséggel, mely a céljait kizárólag nem vallásos, politikai eszközökkelkívánta elérni, azok az eszközök, melyeket a B osztag vezetői akartak alkalmazni,sokkal radikálisabbak voltak. A tarekatok, melyekben a B osztag szerveződött, elsősorbanszigorú titoktartást biztosítottak, például az erőszakos eszközök alkalmazásával végrehajtandójövőbeni ellenállással kapcsolatos megállapodások tekintetében.58