Politikai antropológiai források - MEK

élén pedig nem Muregiből jött küldött állt, hanem legdélibb településüknek, Belének afalufőnöke. E két privilegizált csoport - a kede tifinek a kede adminisztráción belül, és a kedéka nupe emirátuson belül - helyzetére feltehetően ugyanaz a magyarázat: az uralkodókvalószínűleg nehezen tudták volna maguk hatékonyan kormányozni ezeket a területeket: akedék a felső folyás mellett élőket, akiket nagy kenuikkal nehéz megközelíteni (figyelemreméltó, hogy éppen a legdélibb település főnökét tették meg a csoport vezetőjének), a nupekirályok pedig az egész folyami területet.Az alsó folyás mellett élő kedék számára autonómiájuk szent előjog; első főnökük a kedefőnökség mellett megkapta az „Uralmat a Vizek Felett” a mitikus Tsoedétől. A kede főnökökma is viselik az Etsu nya nuwä („Király a Vizek Felett”) címet, és mint történelmükbőlláthattuk, szó szerint is veszik. Többet jelentett nekik, mint azt az egyszerű formalitást, hogy akirályi küldött feladatait átruházzák a kede törzsfőnökre, és a múltban többször is megpróbáltaknagyobb függetlenséget elérni az adózás, törvényhozás és általában a politikai irányításterületén (17).Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnunk egy fontos eseményre a nupe királyságban, amely a kedetörténelmet is nagymértékben befolyásolta. A nupe királyi dinasztia, amely eredetét a mitikusTsoedéig vezette vissza, a múlt század első feléig volt hatalmon, amikor is a Nupe Királyság,mint a legtöbb észak-nigériai állam, a fulani emírek uralma alá került, akik meghódították azországot és trónfosztották a bennszülött királyokat. A régi dinasztia idejéből nincs adatunk akede autonómia és a nupe állam viszonyáról. De bizonyos, hogy a fulani uralom idejénállandóak voltak a konfliktusok, részben talán azért, mert a kedék (mint sok más nupecsoport) nem szívelték az idegen uralmat, de jórészt azért, mert a fulani királyok - sokkalinkább, mint nupe elődeik - saját érdekükben megpróbálták korlátozni kede vazallusaikautonómiáját. A fulanik, akik akkoriban főleg déli törzsekkel háborúztak, nem engedhettékmeg maguknak, hogy a folyó ellenőrzését egy túlzottan is független csoportra bízzák, hiszen afolyó a déli határt és emellett az ország kereskedelmének és közlekedésének ütőerét jelentette.A rabszolgakereskedelem - a brit uralom előtti Közép-Nigéria egyik fő gazdasági forrása -, afegyver- és lőszerszállítmányok és a hadjáratokhoz a csapatok szállítása mind a Niger folyókede területén bonyolódott le (18). A fulani uralkodók számos háborúval és büntetőhadjárattaljuttatták érvényre hatalmukat, amelyek során (ha hinni lehet a forrásoknak) százak haltakmeg, többezer kedét adtak el rabszolgának, kede vezetőket végeztek ki Bidában, és a kedeország egész körzeteit pusztították el. Tipikus ilyen esemény volt a katchai háború - a fulanikválasza arra, hogy a kedék megpróbáltak benyomulni a mellékfolyóra, amelynek a partjánKatcha fekszik, és elfoglalni a várost. A Bidával szövetséges katchaiak a központikormányzattól kértek segítséget területi jogaik védelméhez. A fulani hadsereg megfutamítottaa kedéket, Katcha lakosai pedig visszakapták politikai jogaikat (19).A kedék és a bidai emírek közti ellentétet és mindenekelőtt a folyóparti törzs stratégiaihelyzetét használta ki a Királyi Niger Társaság Bida elleni hadjáratában, 1897-ben. SirWilliam Wallace, a Niger Társaság csapatainak hadvezére politikai autonómiát ígért atörzsnek és törzsfőnöki pozíciót az akkori Kuta ambiciózus unokaöccsének, és ezzel megnyertea kedék támogatását. Kenuflottájukat egy ágyúnaszád irányítása alá helyezték és a Bidátóldélre fekvő folyón vonták össze; ezzel elvágták a délen háborúzó nupe felmentő seregek útjátés bevették Bidát. A kedék megkapták a beígért jutalmat, vagyis a részleges autonómiát:korábbi uraik, a bidai emírek helyett közvetlenül a brit adminisztráció alá kerültek.A kedék politikai státusza később ismét megváltozott. Amikor az új területi felosztástkialakították (1900-1905), a Kuta területének jelentős részét elvesztette. Ugyanekkorautonómiáját is megnyirbálták, és a kedék országát ismét Bida fennhatósága alá helyezték.80