Politikai antropológiai források - MEK

hatalmi döntésekben és a politikai rendszer végrehajtó mechanizmusaiban testesül megmindaz, amit az európai kultúra vagy az amerikai „szuperkultúra” magasleséről oly könnyennéztünk „fejlődésnek”, „modernizációnak”...Az itt közölt fordítások aligha emelkednek a könyvtárnyi szakirodalom legfontosabbalapművei közé. Mindazt, amit e témakörökről ki lehetne adni, nemhogy egy intézet, de egyegész tudományos világ sem győzné megjelentetni. E tematikus válogatás, amely javarészttájegységi-regionális szempontú, csupán aprócska jelzése annak, amit ez írások nyomán atársadalomkutatás számos ágazata problematizált az elmúlt évtizedekben. Az itt megjelenőírások java dél-amerikai nomád társadalmi csoportok helyzetét mutatja be, s bár jobbára jelenidőben, mégis olyan atmoszféra által körüllengve, mintha fél vagy egész évszázaddal(-évezreddel) ezelőtti világtájakon barangolnának a szerzők. Többségüket viszont áthatja azaggodalom is: egy pusztuló, átalakuló világról hoznak hírt a terepmunkán dolgozók - ami nemlenne baj, hiszen minden élő változik, ez létezésének talán egyik alapfeltétele is -, azonban aváltozások iránya nem épp valami ideális cél felé mutat. Ez ideális cél meghatározása ugyanakkorépp a változás direkt vagy áttételes sürgetését rejtené magában, sanda értékítéletet,amelyet a helyi végrehajtók feladata lenne „közvetíteni”, a „fejlődés” érdekében bármi áron...Pedig pontosan az ellenkezőjéről van szó. S a morális feladatvállalás, az elesettekért vállaltelköteleződés ezért került az első helyre az írások között: Mark Münzel épp a felkészülés, atapasztalat, a megdöbbenés és a küzdelem személyes útján át világítja meg, milyen módonnem menekülhet a terepmunkát végző kutató a genocídium problémájának tisztázásától,hogyan nem viheti magával kutatási helyszínére egy idegen társadalom értékrendjét, s hogyanviszi mégis, hogy utóbb szószólója, önjelölt védője legyen mindazoknak, akiket a népirtásállandó vagy alkalmi, közvetlen vagy áttételes, ősi vagy modern változatai fenyegetnek. Atársadalomkutató feladata azonban nem lehet csak a mozgalmi harc, tapasztalnia, rögzítenie,értelmeznie, tanítania kell mindazt, amit tapasztalt, megjegyzett, megértett és átadni képes.Ezt a szerepet, a huszadik század harmadik harmadában élő modern „mesélők” szerepétvállalta a szerzők többsége egy tőlünk távoli földrész etnikai térképének, életfolyamatainakmegrajzolása, pontosítása közben.E. R. Service a Tűzföld járatlan útjain, egyszerre jeges szél és őserdő, fókák és vadkacsákközött élő „csónakos” indiánjai közé kalauzol. S ha itt csupán az éghajlat és a környezetpusztítja is az őslakosokat, életviláguk teljessége már magában véve meghökkentőennélkülözi a túlélés esélyét, mégis megélnek.Niels Fock írása a társadalmi konfliktusok értelmezésének és a deviancia elfogadásának illetvebüntetésének kérdéskörét járja körül egy törzsi szervezet szintjén. Áttekinti az emberek éscsoportok közti szabályozott társadalmi akcióknak számos olyan változatát, amelyek a falusiés a települések közötti viszonyokra is kihatnak. A szerző írásainak rendszerint - mint jelenesetben is - sajátos vonása, hogy a társadalomszervezet és a konfliktuskezelés (konfliktusszabályozás)összefüggéseit segítik áttekinteni.Otto Zerries elemzése a nomád gyalogos népekről készült, vadászó és zsákmányoló törzsekről,melyek a folyómenti nomád népekhez képest is kezdetleges életmód fenntartói, skultúraátvételi gyakorlatuk, életvezetési rugalmasságuk szempontjából sajátos egymásköztihierarchiába rendeződnek. Köztük helyezi el a szerző az achékat, Münzel tanulmányánaknomád csoportját is, s úgy mutatja be ezeket a gyűjtögető-zsákmányoló-vadász kultúrákat,mint egységes társadalmi-szellemi komplexumokat.Paul Henley, aki épp ennek az akkulturációs átmeneti folyamatnak elemzője, az amazóniaipanare-indiánokat már nemcsak tradícióik bemutatásával elemzi, hanem a körülöttük élő kreollakossággal kialakult és folytonosan változó kapcsolat alapján, amelyben kutatói5