Politikai antropológiai források - MEK

A társadalom tömeg formáinak felbukkanása, mint egy történelmi folyamat Latin Amerikábankezdődött meg az 1880-as években, ez kétféle hatással járt, kínálta a városi élet előnyeihezvaló hozzájutást, valamint a kulturális fejlődéshez való átmenetet. Így ez mind a parasztság ésvárosi szegénység a „társadalomba” való integrációjának módja mind pedig ugyanezek, az eztmegelőzően egy kivételezett kissebség által monopolizált árucikkek és szolgáltatásokból valórészesedési joga érvényre juttatásának egy módja volt. A médiumoknak ez a kulcsambivalenciája vész el a képből, ha azt feltételezzük, hogy ezek egyszerűen az uralkodócsoportok ideológiai üzenetét a „közre” erőszakoló eszközei. Éppen ezért döntő fontosságúszem előtt tartani azt a tényt, hogy a médiumok nem csupán közvetítői az üzeneteknek, hanemaz emlékezet és interpretáció gyakran különböző módjainak találkozási pontjai is. Ahhoz,hogy a médiumokat ilyen módon közelítsük meg figyelmet, kell szentelni azok befogadásánakkulturális kontextusainak, azon módok sokféleségének, amelyekben befogadásra éshasználatra kerülnek.Ezen a ponton, a populáris a tömeg kultúrában való elhelyezésének problémájának egy másikmegközelítését is meg kell említenünk. Ez a szimbolikus árucikkek piacának elmélete,mintegy törekvés hogy megmagyarázza a mi történik a kulturális termékekkel a fogyasztóitársadalomban. A populáris ekkor magyarázhatóvá válik a alárendelt osztályok ehhez apiachoz való hozzáférésének egyenetlenségei által. A populárisnak ez a magyarázati módja,amelyet Nestor García Canclini fejlesztett ki, összevegyít Pierre Bourdieu megközelítésétGramsciéval, és hasznos abban, hogy szótára megengedi a kultúra, mint hatalom vizsgálatát ésa kapitalista piac hatásának egy elemzését. Bármilyen, populáris kultúrával foglalkozótanulmány lekötelezettje Gramsci fontos hegemónia elméletének. Szakít Marx tézisének durvahasználatával, miszerint bármely időben az uralkodó eszmék az uralkodó osztályéi, és ehelyettkihangsúlyozza azokat a utakat, amelyeken át bizonyos társadalmi csoportok hegemonikussáválnak hozzájárulás megszerzésével a kulturális arénában az általános irány felé amelyetráhúznak a társdalomra mint egy egészre. Éppen ezért a hegemónia kifejezés esszenciális apopuláris kultúra tanulmányozásához, mivel az rávilágít a tárgyalásokra, amelyek kulturálisszinten helyet kapnak domináns és alárendelt csoportok között. Ez azt jelenti, hogy a kultúranem egyszerűen osztályból deriválódik, mintha egy durva ideológia volna, hanemellenkezőleg elsődleges szerepet játszik adott társadalmi kapcsolatok kihívásaiban vagyfenntartásában. A hegemónia koncepciójának legfőbb korlátja, a mellett, hogy alapjában, ahozzájárulás megszerzése erőszakmentes eszközökkel történik, az, hogy egyáltalán semmilyenvagy legalábbis csökkent jelentőséget tulajdonít az erőszak-helyzeteknek, amelyek uralkodóváváltak Latin Amerika számos országában. Gramsci hatalmas hozzájárulása a kultúratudományához annak megértése, hogy a kultúra nem különíthető el a hatalom kapcsolataitól.Az Ő nézetei kidolgozásának egyik módja, hogy nem olybá veszi a populáris kultúrát, mint avilág adott leképezését, hanem, mint egy időszak vagy időszakok sora, ahol a populáristárgyak, az uralkodó csoportoktól megkülönböztetőkként formálódnak meg. Ebben az esetbena kényszer inkább demokratikus, mint utópikus lenne, a különböző osztályokszubjektivitásának aktuális különbségeire irányuló felismerés értelmében inkább, mint egyideális modell kreálása, amely feltételezi, hogy van vagy lennie kellene egy „egyetlenpopuláris identitásnak”. Másrészt viszont mostanában úgy tűnik, hogy Latin Amerikában apopuláris kultúra továbbra is utópikus mellékértelemmel fog bírni. amikor a populáriskultúrák sokszínűsége uniformizálódik a kifejezés egyes számú használata által, ez valamilyenszinten kifejezésre juttat egy utópikus politikai programot; ha ebben a könyvben ez mindegyes, mind többes számban használatos, az a közgondolkodás átmeneti állapotának felismeréséveltörtént. Valójában a létező populáris kultúráknak egy kölcsönösen egymásba hatolókapcsolata van a tömegkultúrával. Történetileg, a kulturális piacuniformizálódása, amelyéletbevágó volt a nemzeti kulturális ipar megteremtéséhez (Mexikó és Brazília az elsődleges186