Politikai antropológiai források - MEK

Mark MünzelGenocídium, etnocídium és a néprajzkutatás/A kelet-paraguay-i achék/„Hány várost tettek a föld színével egyenlővé, hány népet irtottak ki, hány millió emberthánytak kardélre, a világ leggazdagabb részeit forgatták fel gyönggyel és borssal valókereskedés miatt. Ostoba győzelem!”.Michel de Montaigne így panaszolta el 1580-ban az amerikai őslakosok sorsát. Az idézetet1972-ben a francia etnológus, Pierre Clastres elevenítette fel, hogy ezzel a régi váddalostorozza az ostoba győzelem újbóli megismétlődését: ezúttal a paraguay-i achék körébenrendezett népirtásról van szó (Clastres 1972:348).Egy emberöltővel ezelőtt összlétszámuk 2000 fő körül lehetett - ma nincsenek többen 900-nál.1972-ben írta nekem Claude Lévi-Strauss etnológus:„Szenvedésteli életükről szóló hírek sajnos nem döbbentenek meg. Ebben a pillanatban Dél-Amerika legkülönbözőbb pontjairól települnek ide emberek, és elszántságuk láttán az etnológusoktehetetlennek érzik magukat, hogy egyszer s mindenkorra lezárják az indiánkérdést”.Michel de Montaigne idejében legalább egymillió indián élt a későbbi Brazília területén(feltételezések szerint azonban még ennél is több), ma számuk alig haladja meg a 200.000-t.Az indiánok népességcsökkenése biztosan nem magyarázható csupán azzal az egy szóval,hogy népirtás. Az európai hódítók akaratlanul is magukkal hoztak betegségeket, melyekpusztítóbbnak bizonyultak a fegyvereknél is. A népesség nagyobb csoportjai többé-kevésbébékésen olvadtak bele a társadalom etnikailag vegyes rétegeibe. De az tény, hogy Európaegész népek eltűnését segítette elő, és ezt inkább megelégedéssel, mint felháborodással vettetudomásul.Ez a történelmi háttere az indiánokkal foglalkozó jelenlegi néprajzi munkának. Ott is, ahol maa béke uralkodik, a békétlen emlékek tovább élnek. Ez a körülmény aztán kevéssé segíti azetnológus munkáját, még meg is próbál elhatárolódni az európaiak tetteitől:„Milyen cselekhez kell folyamodnia, hogy megmutassa, mennyivel kedvesebb és bizalomraméltóbb, mint a többi európai, hiszen polgártársainak hibái ellenére életének legnagyobbrészét ebben a közösségben akarja eltölteni” (Glynn Cochrane, 1981:106).A genocídium problémájának tisztázása minden terepmunkát végző kutató érdeklődéséreszámot tart, azokéra is, akik nem vállalnak közösséget a gyilkosokkal, és ott is, ahol azöldöklés már csak a távoli múlt része. A résztvevő megfigyelés azt is jelenti, hogy jelen kelllenni a megfigyeltekkel a történelmi tanulságaikra való visszaemlékezéseknél is. A sokoldalúszerep, amibe az idegen társadalom szociális struktúráját kutató etnológus belekényszerül,többnyire tipikusan a Fehérekre jellemző szerep, és ezen már csak ezért is érdemeselgondolkodni.Az alábbiakban egy kirívó esetet fogok ismertetni. Csak a végén próbálok meg ennek kapcsánnéhány kérdést levezetni, melyek véleményem szerint egy „normál” terepmunkára isérvényesek.