Politikai antropológiai források - MEK

terjedőben lévő felfogás, a belehelyeződés, illetve a második szocializáció egy idegenkultúrában, úgy tűnik eltitkolja, hogy itt az etnológusok szubkultúrájába való belehelyezkedésrőlvan szó. A baráti, megértő segítség, amiben engem az achék részesítettek, számomrasemmiképpen sem tűnik egyedinek, még kevésbé új jelenségnek. Az etnológiai irodalombanmegemlített számos eset, melyben az okos adatközlők elmagyarázták kultúrájukat a kutatónak,talán nem hasonló példák a bölcs segítségre, melyben az öreg bennszülött tapasztalatlanfehér „növendékét” részesíti, hogy ezáltal megtanuljon etnológussá válni? Nem bennszülötté,hanem etnológussá, egy másik fehér etnológus mintája alapján.3. ElkötelezettségNem azért mentem Paraguayba, hogy az achék üldözése ellen kötelezzem el magamat,melyről a hozzáférhető irodalom „tiszta tudományossága” miatt alig tudtam valamit. Paraguaypolitikai és szocioökonómiai viszonyairól már volt némi fogalmam, de az irodalomban arranézve nem volt utalás, hogy ebbe az achék mennyire integrálódtak. Miután az achék helyzetéta helyszínen megismertem, nem volt már kérdés számomra az elkötelezettség szükségessége.Volt azonban néhány bökkenő (és itt most nem akarom a sok gyakorlati problémát taglalni,melyek esetről esetre változtak).Az achék nem jutottak el a médiákig, vagy olyan nemzetközi emberjogi szervezetekig, mintpéldául a skandináv IWGIA, mely az én tudósításomat publikálta, vagy a német Gesellschaftfür bedrohte Völker, mely az achék üldözése ellen fellépő kampányt szervezte. Kötelességemnektekintettem, hogy az achék szószólójának szerepét játsszam. De vajon lehetséges volt-e ezegyáltalán?Jóllehet egyetlen achét sem ismertem, aki a gyilkos expedíciókat nyíltan és örömmel üdvözöltevolna, annál inkább olyant, aki titokban ellenezte mindaddig, míg nem egy ellenségescsoportról volt szó. Az achék egy része az indiánok befogását és a rezervátumbeli állapotokatelfogadta, sőt maga alakította. Azok az achék, akikhez a legjobban kötődtem, inkább epolitika ellenzékéhez tartoztak - de van-e jogom az achék azon nézeteit, melyek nekem alegjobban tetszettek, kiragadni, és magamat mellettük elkötelezni úgy, hogy közben ezt azösszes achéért teszem?A probléma összefügg a bennszülöttek fent említett etnológiai kollektivizálásával, melyrőlKarl H. Schlesier és ellenfele folytatott kimerítő vitát (Current Anthropology 15, 1974:277-303; 16, 1975:487-488). Semmi akadálya annak, hogy a visszás állapotok miatt bosszankodjunk,és azokat megpróbáljuk megváltoztatni. De az ilyen elkötelezettségnél nem szabadelfelejteni, hogy még ha egy idegen etnikumért lép is fel az ember, nem az idegen, hanemsaját kultúrája motiválja cselekvésre, mint ahogyan a választást is az idegen vélemények közüldöntően a saját szocializáció befolyásolja.Nem azért utasítottam el az achék lelövését és gyerekeik eladását, mintha az etnológiamisztikus második szocializációját az achék kultúrájában undorodva tanultam volna meg,hanem azért, mert az első, európai szocializációm undora erre késztetett. Ha minden aché,akivel beszéltem, ezeket a gaztetteket helyeselte volna, úgy visszariadtam volna mindenelkötelezettségtől. Az azonban, hogy az achék egy része ebbe belekeveredett, nem riasztott el,de az achéknak már nem szószólója voltam, hanem európai lelkiismeretemet juttattamkifejezésre. Miközben nyíltan felléptem a paraguayi hatóságok indiánpolitikája ellen, apolitikai konfliktusok területére léptem. A paraguayi hatalom az elhibázott indiánpolitikárólszóló jelentésekben tevékenységének megerősítését látta. Ezek a jelentések újabb érveketadtak azok kezébe, akik ellenezték a Paraguaynak nyújtott katonai segítséget.18