Politikai antropológiai források - MEK

azonnal visszavették yaghan szokásaikat, az angolok nagy csalódására, akik rajtuk keresztülremélték meghonosítani az angol civilizációt a Tűzföldön.Nehéz megmagyarázni, hogy a yaghanok miért törődnek bele ilyen passzívan a helyzetükbe,de az antropológusok előtt nem ismeretlen a jelenség a primitív népek között. A nehézkörnyezeti viszonyok nem mindig váltanak ki kreativitást. A civilizált ember hajlamosmagából kiindulni és arra gondolni, ő hogyan rendezné be az életét a yaghanok élőhelyén. Dea nyugati civilizáció emberei másként gondolkodnak, hiszen teljesen más kultúra formálja agondolatainkat, és ezért az ilyen kérdésekre elkerülhetetlenül etnocentrikus válaszokat adunk.Az antropológus viszont közelebb juttathat a megoldáshoz. Először is, még a legegyszerűbbősi kultúra is eljut a belső integráció és a környezethez való alkalmazkodás egy olyanszintjére, ahol állandósul, és innen csak jelentős nyomás hatására mozdul el. Egy ilyenkultúrából nehéz kiszakadni: az Angliából visszavitt yaghanoknak nem volt más választása,vissza kellett térniük régi életmódjukhoz. Nyilvánvaló, hogy a pszichológiai és szociálisbiztonságérzet, amit egy kultúrához való tartozás jelent, fontosabb a fizikai kényelem olyanaspektusainál, mint mondjuk a meleg ruha. Másodszor, a legprimitívebb kultúrák alegmarginálisabb területeken találhatók, nagy távolságok és földrajzi akadályok választják előket a kulturális fejlődés központjaitól. A yaghanok, más marginális vidéken élő kultúrákhozhasonlóan, azért nem ismernek bizonyos, egész Amerikában elterjedt eszközöket, mert azoknem jutottak el hozzájuk. Harmadszor, a yaghanoknak azért van annyi szabad idejük, mertsemmi hasznosat nem tudnának kezdeni vele. Ha nincsenek tartósítási módszerek, nincsértelme több kagylót gyűjteni vagy halat fogni, mint amennyit egy nap alatt elfogyasztanak.Ha pedig egy bizonyos évszakban kevés a hal, nincs értelme halászni menni. Észak-Amerikában az északnyugati partvidék indiánjai ugyan kifejlesztettek technikákat azélelmiszerek tartósítására (pl. szárítás), és ez hatékonyabb munkát, nagyobb és állandóbbtelepüléseket és ezúton gazdag és bonyolult kultúrát tett lehetővé, bár megmaradtak vadászgyűjtögetőtársadalomnak. Ezek a találmányok azonban nem jutottak el Dél-Amerika délividékeire.A yaghanok felfedezésük után sem élvezhették az európai technológia vívmányait, mert azeurópaiak által behozott betegségek (kanyaró, tífusz, szamárköhögés és himlő) nem sokkal azelső találkozás után megtizedelték őket. A körülbelül 3000 fős népcsoport lélekszáma 1884-ben rohamosan csökkenni kezdett, és 20 év múlva már csak 130 maradt belőlük. 1933-banmár csak negyvenen voltak, és a beszámolók szerint számuk azóta is csökken.Ferdinand Magellán látott néhány tűzföldi indiánt 1520-ban, amikor a ma nevét viselő szorostfelfedezte. A hagyomány szerint a Tűzföld név onnan származik, hogy éjjel Magellán a szigetpartjain égő tábortüzeket figyelte. A Horn-fok körülvitorlázása nehéz és kockázatosvállalkozás volt, és a Magellán útját követő századokban számos hajótörés történt ezeken apartokon. Az indiánok kifosztották a hajóroncsokat, de a yaghanokról szóló rémtörténetekvalószínűleg az európaiak tudatlanságából és félelméből is táplálkoztak; ezekben az időkbenugyanis hasonló történetek keringtek más primitív népekről is, akikkel a hajósok távolitájakon találkoztak.Az európaiakkal való állandóbb kapcsolat a XIX. században alakult ki, amikor felderítőexpedíciók indultak Dél-Amerikába. A legismertebb ezek közül Fitzroy két expedíciója 1826.és 1832. között. Fitzroy négy indiánt túszul ejtett és végül Angliába vitte őket, ahol háromévet töltöttek. A két fiatalabb, egy Fuegia Basketnek elnevezett kilencéves kislány és egytizennégy év körüli fiú, Jemy (vagy Jimmy) Button, nagyszerűen beilleszkedtek és a kislánymég a királyi párt is elbűvölte egy audiencián. A Beagle nevű hadihajón vitték őket visszahazájukba, amelynek fedélzetén ott tartózkodott az ifjú Charles Darwin is. A Beagle 1832-ben30