Politikai antropológiai források - MEK

Máskor központi szintű szervezeteket átköltöztetnek és helyi szintű szervezeteknek rendelnekalá, sőt arra is volt példa, hogy teljes gyárakat, egyetemeket és tudományos intézményekethelyeztek át aránylag kis településekre.Whyte úgy véli, hogy ezek a látszólagos akadályok valójában inkább kiegészítői semmintellenállási pontjai a kínai bürokratikus berendezkedésnek. Egy olyan társadalomban, amely azegyenlőséget tette meg legfőbb értéknek, a bürokrácia három fő veszély rejt magában: előszöris óhatatlanul a hivatalokkal járó érdekek kialakulásához vezet, másodszor fennáll a veszély,hogy a kialakuló hierarchikus rangrendszer betöltői különálló osztállyá szerveződnek és alegyőzött kapitalisták helyébe lépnek, végezetül pedig, ha minden hatalom az adminisztratívhierarchia kezében összpontosul, az egyszerű munkás teljesen ki lesz zárva a döntéshozásifolyamatból. A bürokrácia tagjainak állandó átrendezésével és azzal, hogy a tömegeknekengedélyezi az aktív kritikát - persze bizonyos keretek között -, Kína képes volt kihasználni amodern bürokrácia nyújtotta előnyöket és ugyanakkor nem vált hűtlenné forradalmiideáljaihoz.Primitív politika a KapitóliumonMinden bizonnyal elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb az Egyesült Államok Kongresszusais az antropológusok kritikus pillantásának tárgyává váljon. John Glenn szenátor közvetlenmunkatársaként J. McIver Weatherford antropológus tökéletesen alkalmas pozícióban voltahhoz, hogy résztvevő megfigyelést végezzen ezen a terepen, melynek nyomán megszületettTribes on the Hill (Törzsek a dombtetőn) című munkája (1981). A könyv a népszerű ismeretterjesztésstílusában íródott és nézőpontja egy kissé talán hangsúlyozottabban ésöntudatosabban antropológiai, mint feltétlenül szükséges lenne. A szerző a státuszrivalizálás,klánstruktúra, politikai szocializáció és rituálék terén kevés különbséget talál a Kongresszusés egy primitív törzs gyakorlata között. Mindegyik fejezet egy-egy, az irokézektől, azAmazonas-medencében lakó saventéktól, az új-guineai felföldön élő kawelkáktól vagy azaztékoktól származó törzsi szokás leírásával kezdődik, amelyet aztán a szerző összevet aKongresszus viselkedésével. Mindez egy idő után kissé felszínessé és szenzációhajhásszáválik, különösen, mivel a szerző soha nem teszi igazán egyértelművé, mikor tesz valamilyenáltalános megállapítást a politikai viselkedésre vonatkozólag, és mikor utal az említetttörzsekre érvényesen pusztán a párhuzam kedvéért. Mivel némelyik analógia igenerőltetettnek hat, általában inkább az utóbbiról van szó. Ha azonban kicsit megkapargatjuk aszöveget és túllépünk a tömegeknek szóló, népszerű antropológián, kiderül, hogy a szerzőnagyon is lényeges megállapításokat fogalmaz meg az Egyesült Államok kormányzatánaklegfelsőbb szintű működéséről. Kiderül, hogy a valódi rendszer csak a legérintőlegesebbenmutat párhuzamot a középiskolai társadalomismeret-tankönyvekben leírt mitologikus képpel.A jövő***Hosszú és kanyargós út vezetett el Evans-Pritchard nuer-monográfiájától Weatherford azEgyesült Államok Kongresszusának működéséről szóló művéig, ezt az utat azonban jellemziegy bizonyos logikus elkerülhetetlenség. A népi kultúrák kezdeti, aránylag zárt rendszerűelemzésétől a politikai antropológia minden irányban kiterjedt, összetettebb lett és nagyobbterületet vizsgál, mind az elmélet, mind az elemzett társadalmak tekintetében. Mint várhatóvolt, ez nem csupán a politológiai vizsgálódások elmélyüléséhez és kiszélesedéséhez vezetett,de a fragmentáltság növekedéséhez is. Kevés jel utal arra, hogy a politikáról író antropoló-126