Politikai antropológiai források - MEK

kifejezzék egy magasabb szint politikai relációit. Számos olyan eset van azonban, ahol arokonsági ideológia kiterjedt populációk politikai szerveződésének kifejezésére szolgálcentralizált és decentralizált társadalmakban egyaránt.A cyrenaica-i (Peters 1960; 1967) és tallensi (Fortes 1945; 1949) beduinok például, politikaiszerveződésüket rokonsági idiómákban fejezik ki. Ugyanez mondható el a királyságokszerveződéséről. A swázik teljes politikai struktúrája egy olyan leszármazási rendszerbenfejeződik ki, amely átitatja az egész királyságot a legmagasabb szinttől a legalacsonyabbig(Kuper 1947). Más központosított társadalmakban a rokonsági szimbólumok a politikaicsoportosulásokat és politikai viszonyokat csak néhány szinten fejezik ki. A mambwék között(Watson 1958) és a Luapula völgyi lundák (Cunnison 1959) a politikai struktúra stabilitása acsúcson a ‘perpetuális rokonság’ viszonyainak terminusaival van szimbolizálva. Másrészt azasantik között csak a politikai struktúra alsóbb része szerveződik rokonsági alapokon (Fortes1948). Még ha nagyban szemléljük is az interperszonális viszonyok szimbolizmusát, kortársipari társadalom, láthatjuk, hogy ezek a szimbólumok informális politikai csoportosulások egyvégtelen sorát artikulálják, amelyeknek működése a társadalom totális politikai struktúrájánakegy alapvető része.Hasonlóképpen a rituális szimbólumoknak, nem szükséges a viszonylag magas szintű,nagyarányú, politikai csoportosulások artikulálásában kizárólagosan részt venniük és úgytekinthetőek, mint amik az interperszonális viszonyok különféle típusait fejezik ki. AhogyGluckman (1962) rámutatott, a legtöbb törzsi társadalomban az interperszonális viszonyoknagyon ‘ritualizáltak’. Számos mediterrán és latin-amerikai országban is az isten-király, acompadrazgo intézménye által teremtett rituális rokonsági viszonyok extenzív használatbavannak véve az interperszonális viszonyok és csoportosulások különféle típusainakszerveződésében néhányszor társadalmilag egyenlők közt, máskor pedig nem egyenlők közt(Mntz & Wolf 1950; 1956; Pitt-Rivers 1958; Deshon 1963; Osborn 1968).Rokonsági szimbólumok és rituális szimbólumok roppant módon egymástól függőek és egyikkategória sem működhet a másik nélkül. A köztük való különbségtétel gyakran nem objektívszociológiai elemzésen alapul, hanem meghonosodott gyakorlaton és ideológiákon. Ugyanezmondható el a szent szimbólumok és profán szimbólumok közti, a rítus és általánosszertartásrend közti világosabb különbségtételről is (Leach 1954; Martin 1965; Douglas 1966)Ez nem azt jelenti, hogy nincs lényeges különbség a szimbólumok között, vagy azt, hogy aszimbólumokat nem kellene kategorizálni. A szimbólumok azonban roppant komplexszociokulturális jelenségek és kritériumok sokfélesége által lehet azokat osztályozni, azosztályozás céljától függően. Más szóval egy ilyen osztályozás az elemzés problémájánaktermészetétől függ, amely viszont a vizsgálatban figyelembe vett változóktól függ. Amellettérvelek, hogy a szociálantropológiában a szimbólumok vizsgálatakor a központi teoretikusérdeklődés a hatalmi viszonyokban való konfúziójuk elemzése legyen és ez egy olyan típusúosztályozást kíván meg, amely gyakran ellentétben állhat az adott kulturális hagyományokkal,amelyeknek részei a szimbólumok.Forma és funkció a szimbolizmusbanLényeges, különbséget tenni a szimbolikus formák és szimbolikus funkciók között. Ugyanaz aszimbolikus funkció, egy sajátos politikai kontextusban, szimbolikus formák sokféleségévelelérhető. Például, minden politikai csoportnak rendelkeznie kell megkülönböztető jellegének,azaz identitásának és kizárólagosságának, szimbólumaival. Ez azonban különböző szimbolikusformákkal érhető el: jelképek, arcfestés, eredetmítoszok, endogámia vagy exogámia132