Politikai antropológiai források - MEK

Uwe Halbach:Etno-territoriális konfliktusoka Független Államok KözösségébenA Szovjetunió szétesése egy hatalmas földrajzi és etnográfiai térben 15 állam függetlenségéhezvezetett. A Szovjetunió azonban nem csak a 15 tagállam megnevezett nemzeteiből,hanem több mint 100 népből és etnikai csoportból állt. 1989-ben az utolsó szovjetnépszámlálás 128 népcsoportot regisztrált. Ezek nemzetállami tagolódása nemcsak a későbbiOroszország és a 14 nem orosz tagköztársaság területét fogta át, hanem a tagköztársaságokjelentős részét is a legmagasabb állami szinten 20 autonóm köztársaság, a középső szinten 8autonóm terület és a legalsó szinten 10 autonóm körzet képében. Ezen egységek nagytöbbsége egy meghatározott népcsoport nevét viselte. A fennálló politikai területi struktúrákszéttagolódásának lehetősége tehát már a szovjet korszak végén egy erősen átpolitizáltetnicitást magában hordozva - melyet a soknemzetiségű Szovjetunió szétesése és az oroszrészről megfogalmazott „közeli külföld” tükröz - fennállt. Ez a megállapítás meghatározza aszovjet utódállamok belső stabilitását és külső biztonságát különösen a volt Szovjetunió délirészén. Olyan országok, mint Moldávia, Örményország, Azerbajdzsán vagy Tadzsikisztán mára függetlenség elnyerése után területi integritásukban és állami függetlenségükben veszélyeztetveérezhették magukat. Oroszország is, mely a szovjet korszakban 34 nemzetiségi területiegységet foglalt magában, és ma is 89 szövetségi térségéből 21-et nemzeti köztársaságnakdeklarál, ennek a szovjet nemzetiségi és területi politikának az örökségét nyögi.Amikor 1991 decemberében a Szovjetunió megszűnt létezni, a Moszkvai Földrajzi Intézetadatbankja 164 nemzetiségi jellegű területi konfliktusról tudott. Ez a szám azóta csaknövekedett. Mégsem szabad ezeket a tényeket félreértenünk: nincsen szó bizonyos területekértfolyó 164 helyi háborúról, hanem ennyi volt a revizionista megnyilvánulások és csatározásokszáma az intenzitás és az ismertség meglehetősen különböző fokán. Az esetek jelentős részemessze van attól, hogy valaha is konfliktussá fajuljon. Mégis az esetek közül nagyjából 30erőszakos összeütközésekig fajult, ezek a forró pontok mindenekelőtt a széteső Szovjetuniódéli területein, elsősorban a Kaukázusban voltak. Ezek közé tartozott az 1988-tól világhíresKarabah-konfliktus, mely erre az időpontra szabályos háborúvá fajult. Ehhez jöttek még ameglehetősen heves harcokkal járó abház és csecsen harcok is.Az egykori tagállamok között 23 államhatár húzódik, melyeknek csak kisebbik része mentes -kivéve talán a lett-litván és az orosz-fehérorosz határt - az egyoldalú vagy kétoldalúkonfliktusoktól. A Szovjet Kommunista Párt egy 1961-es határozata a tagköztársaságokközött húzódó határokat absztrakt vonalakká nyilvánította, melyek az egyre előrehaladottabbnépkeveredés miatt megszűnnek majd egymástól elválasztó jellegűek lenni. Ezzel egy időbenjelent meg a „szovjet” nép mint „új történelmi emberi közösség” eszméje is. 30 évvel későbbez az emberi közösség drámai módon bomlott fel, absztraktnak tekintett határaiállamhatárokká váltak, melyek sem történelmileg, sem földrajzilag nem állnak túl szilárdlábakon. Mégis a leghevesebb konfliktusok nem a tagállamok között, hanem belül léptek fel,általában ott, ahol az egykori tagköztársaságok nemzeti területi egységeket foglaltak magukba.