hónapjaim alatt a többiek folyton szidták őt, amiért barátsággal viseltetett irántam. A panareokkalvaló kapcsolatomban az jelentette a döntő változást, amikor az özvegy Intyo, akinek afőzőkonyhájában éltem, egy napon kijelentette, hogy a fia fivére vagyok. Erre válaszulanyának, sanë-nak kezdtem szólítani. Ezt a kapcsolatot javak cseréje erősítette meg: a terepmunkámegy-egy újabb szakaszán speciális ajándékokat hoztam neki, és ő ezt a kertjébőlszármazó gyümölcsökkel és más egyebekkel viszonozta. Még a terepmunkám kezdeténkaptam egy panare nevet és becenevet is. Miután „anyám” adoptált, már megvolt a magamhelye a rokonsági rendszerben, és ez igen megkönnyítette a genealógiák gyűjtését, hiszen ígyén lehettem a referenciapont.Bár nehezen tudtam elmagyarázni a panare-oknak, hogy valójában miért is jöttem közéjük,mégsem volt olyan nehéz, mint ahogy azt előzőleg elképzeltem. A panare-okat érdekli, mi vanközvetlen horizontjukon túl, és én felelni tudtam a kérdéseikre: képeket mutattam nekik acsaládomról és illusztrált magazinokból. Elég érthetőnek találták, hogy meg akarok ismerniegy másfajta életet is. Amit sehogy sem tudtak megérteni, az volt, hogy voltam képes ennyiidőt távol tölteni az enyéimtől, csak azért, hogy a szándékomat elérjem. Kevéssel megérkezésemután az egyik idősebb nő megkérdezte tőlem, él-e még az anyám. Igenlő válaszomratovább kérdezett: „És nem hiányzol neki?” - „De igen” - feleltem ösztönösen. „Akkor mértnem mész haza?” - kérdezte nyilvánvaló zavarral a hangjában. Terepmunkámnak ebben akezdeti szakaszában, mikor még elég bizonytalan volt a státuszom a faluban, ezt a kérdést úgyértékeltem, hogy most finoman az értésemre adták: jobb lenne, ha hazamennék. Csak mikormár jobban megismertem a panare-okat, éreztem meg, hogy Acim, akinek magának is kilencgyermeke volt, valóban őszintén sajnálja az anyámat a távollétem miatt. A panare férfiak, akikmenyasszonyszolgálatot végeztek máshol, a száraz évszak idején gyakran visszatértek anyjukközösségébe, s általában hoztak magukkal egy darab szárított vadhúst ajándékba. Acimnyilvánvalóan úgy érezte, hogy nekem is ezt kellene tennem.Később, mikor Intyo bevett a családjába, a kapcsolataim mindenkivel sokkal közvetlenebbeklettek. De terepmunkám során végig ügyeltem arra, hogy elkerüljem azt a látszatot, mintha elakarnám tőlük rabolni egyik, vagy esetleg több asszonyukat is. A fiatal kreolok beszélgetéseitgyakran fűszerezték nyers szexuális utalások, akkor is, ha maguk között voltak, s akkor is, hapanare-ok voltak a társaságukban. Ez a szokás valószínűleg a férfi-szolidaritás jele volt, és akreolok feltételezték, hogy ezt a panare-ok is így fogják fel. A panare férfiak azonban, akiketjóval kevésbé foglalkoztatott a szex, mint a kreolokat, nem a férfi-szolidaritás jeleként, hanemveszélyként értékelték ezt. Azt feltételezték - valószínűleg nem teljesen jogtalanul -, hogy haalkalmat adnának rá, a kreolok fognák magukat, és elragadnák összes asszonyukat. Ezért nemvolt szabad azt gondolniuk, hogy efféle motivációim voltak, mikor hozzájuk érkeztem. Ígykitaláltam magamnak egy feleséget, akit Angliában hagytam. Úgy véltem, ki kellene találnomnéhány gyereket is, de aztán másképp határoztam. Ha a panare-ok megtudnák, hogy ilyensokáig magukra hagyom a „gyerekeimet”, azt gondolnák, hiányzik belőlem minden emberiérzés. Intyo, panare anyám és a település többi asszonya gyakran kérdezte tőlem, mikorérkezik már meg a feleségem. Elmagyaráztam nekik, hogy nem akar jönni, mert ez „túlmessze van”, és mert „szokatlan itt számára az étel”. (Két elfogadható magyarázat volt ez,mivel a panare asszonyok is ezzel magyarázták, hogy ők miért nem mennek Caicarába). DeIntyo és társai nem elégedtek meg ezzel a válasszal. „Parancsold meg neki, hogy jöjjön ide” -mondták. „Látni akarjuk. Mondd azt, hogy elvered, ha kell, a machetéd lapjával!”. Ésmindenki nevetett, mikor elképzelte, milyen hamar megérkezik majd a „feleségem”, hameghallja ezt a fenyegetést. A férfiak gúnyolódtak rajtam. „Hozd ide, parancsold meg, hogyjöjjön! Valószínűleg nagyon egyedül érzi magát otthon, gyerekek nélkül”. A legjobb, amittehettem, az volt, hogy megígértem: hamarosan elhozom. Kelletlenül beleegyeztek, de soha46
nem szűnt meg teljesen a velem szemben érzett gyanakvásuk. Terepmunkám második szakaszábana férfiak eléggé megbíztak bennem ahhoz, hogy egyedül hagyjanak a feleségükkel,mikor valamennyien elmentek halászni vagy vadászni, vagy a kertben dolgozni.A másik tény, ami sokkal érthetőbbé tette a panare-ok számára a szándékaimat, az volt, hogy avölgybeli misszionáriusok jelenléte miatt hozzá voltak szokva a szisztematikus nyelvtanításhoz.Körülbelül három évvel a megérkezésem előtt két misszionárius-család rendezkedett beitt, és hozzákezdtek tanulni és leírni a panare nyelvet. A misszionáriusokkal szinte érkezésemután rögtön a kölcsönös be nem avatkozás elvében egyeztünk meg. Bár ha a panare-okkérdezősködtek felőlük, kifejeztem személyes ellenérzéseimet, mégis tartózkodtam a direktkritikától. A misszionáriusok ugyan segíthettek volna nekem kisebb logisztikai problémákmegoldásában, udvariasan bár, de visszautasítottak bárminemű segítséget. Volt valami feszültséga viszonyunkban, azonban végig nagyon udvariasan viselkedtek velem szemben. Úgygondolom, sosem befolyásolták a panare-okat ellenem, pedig ezt könnyen megtehették volna.A panare-ok nem bőbeszédű informátorok. Általában nem beszélnek terjengősen társadalmi ésegyéb kulturális intézményeikről, még önmaguk között sem. Ámbár néhányan szívesenmesélnek hosszú anekdotákat napjaik folyásáról, sosem hallottam, hogy mítoszt meséltekvolna. A panare-ok arra sem bírhatók rá, hogy hosszabb magyarázatokba fogjanak rokonságirendszerükről. Nincs kidolgozott társadalmi szokásrendjük, mely a viselkedésüket szabályozza.Nem tudnak semmi természetfölötti vagy társadalmi szankció létezéséről, amely a deviánsviselkedést büntetné, kivéve azt az eléggé ködös fenyegetést, hogy a deviánsok hamarabbmeghalnak. Először frusztrált engem az a viselkedés, amit társadalmi intézményeik irántiérdeklődésemre tanúsítottak, mert úgy gondoltam, hogy ez a velem szembeni bizalmatlanságuknakbizonyítéka. De később úgy találtam, hogy igazat mondtak, és hogy valóbantársadalmuk különös sajátosságáról adtak hírt. Például amikor genealógiákat gyűjtöttem,néhány panare azt állította, hogy nem tudja, hogy hívják olyan közeli rokonát, mint apjánakfivérét. Az egyik férfi még odáig is elment, hogy azt állította: nem tudja, hogy hívták az apját,mivel az meghalt, mikor ő még nagyon kicsi volt. Egész terepmunkám ideje alatt háromkülönböző magyarázatot próbáltam adni erre a jelenségre:1) először, hogy az informátoraim nekem nem akarják a neveket elárulni, mert kívülállóvagyok.2) másodszor, hogy az informátorok senkinek sem adnának információt, mert tabu tiltja ahalottak nevének említését.3) harmadszor, hogy tényleg nem tudják ezeket a neveket, hiszen láthatóan hiányzik belőlükaz érdeklődés a genealógiai leszármazások iránt.A Colorado völgyében töltött terepmunkám első részében hajlottam arra, hogy az elsőmagyarázatot részesítsem előnyben. Ahogy telt az idő, egyre inkább a második magyarázatfelé hajlottam, a vége felé pedig - bár az előzőt nem vetettem el teljesen - arra a konklúziórajutottam, hogy a legvalószínűbb mégis a harmadik magyarázat. Legalább van valami, amibenén és Dumont egyetértünk.Szerkesztői jegyzet:A fordítás az ELTE BTK Kulturális Antropológia Tanszékének latin-amerikai fordításgyűjteményébőlvaló. Magán a 18 oldalas gépelt kéziraton nem szerepel az ismeretlen fordító neve,akinek azonban a közeli utókor olvasója az itt publikált írás elolvasásával fejezheti ki háláját.A fordítás alapja: Paul Henley: The Panare. Tradition and Change on the AmazonianFrontier. New Haven - London, 1982., Yale University Press. (Introduction XIII-XXVII. p.)47
- Page 1 and 2: OKTATÁSI SEGÉDANYAGELTE BTK KULTU
- Page 3 and 4: TARTALOMELŐSZÓ A „POLITIKAI ANT
- Page 5 and 6: hatalmi döntésekben és a politik
- Page 7 and 8: kiontott vér és emberélet az ere
- Page 9 and 10: Mark MünzelGenocídium, etnocídiu
- Page 11 and 12: ellen mentek. A harcosok erősen k
- Page 13 and 14: használtak, a Fehérektől követk
- Page 15 and 16: an, és hogy az indiánok szószól
- Page 17 and 18: A kiutat a francia etnológus Rober
- Page 19 and 20: A politikával való kapcsolat rés
- Page 21 and 22: JAULIN, ROBERT Gens du soi, gens de
- Page 23 and 24: 1. ábra: a yaghanok élettere Dél
- Page 25 and 26: A yagnanok gyakorlatilag kenuikban
- Page 27 and 28: nok között éltek, tagadják a ka
- Page 29 and 30: A yaghanok számos szellemben és i
- Page 31 and 32: érkezett meg a Tűzföldre és pá
- Page 33 and 34: közösségé. Azért cselekedtünk
- Page 35 and 36: az áldozat rokonai harci jeleket f
- Page 37 and 38: Otto Zerries:A trópusi őserdők n
- Page 39 and 40: Az Orinoco felső folyásánál él
- Page 41 and 42: Szerkesztői jegyzet:A tanulmányt
- Page 43 and 44: eleje óta jórészt semmi sem tör
- Page 45: századforduló környékén elsők
- Page 49 and 50: iszlámmal (Boland 1971: 35, 36).
- Page 51 and 52: létre, ami a mezőgazdaságnak, a
- Page 53 and 54: állam ősidőktől fogva úgy isme
- Page 55 and 56: Az általános köz- és magánisko
- Page 57 and 58: A szabályzat alapján a Sarekat Is
- Page 59 and 60: Egy harmadik ok, amiért a B osztag
- Page 61 and 62: Muzulmánok Szövetségébe. Radik
- Page 63 and 64: maradt, nem maradt más a D.I. szá
- Page 65 and 66: Ezért nagy, ha nem fatális téved
- Page 67 and 68: Horikoshi, H. 1975. The Dar ul-Isla
- Page 69 and 70: KORAI ÁLLAM ÉS/VAGY ETNIKUM69
- Page 71 and 72: De a kedék országa maga is egy na
- Page 73 and 74: - a kede főváros, Muregi. Házai
- Page 75 and 76: utolsóval kapcsolatban pedig látt
- Page 77 and 78: A gyarmatok közigazgatásaA követ
- Page 79 and 80: A brit idők előtti Nupéban a tö
- Page 81 and 82: Autonómiájuk utolsó maradványa
- Page 83 and 84: Idahba, abba az országba, amelynek
- Page 85 and 86: élet már nem egy kis csoport ural
- Page 87 and 88: 8). Mivel jól ismerik a folyót, s
- Page 89 and 90: TED C. LEWELLENAz állam evolúció
- Page 91 and 92: „Belső konfliktus”-teóriaAz a
- Page 93 and 94: területeken mindig lehetett talál
- Page 95 and 96: öntözés, a teraszok létrehozás
- Page 97 and 98:
emberi társadalomban. „Mindenhol
- Page 99 and 100:
létrehozni a politikai hierarchia
- Page 101 and 102:
alább két alapvető réteget vagy
- Page 103 and 104:
Service, Elman R. 1975. Origins of
- Page 105 and 106:
jelenség létfeltételeit, valamin
- Page 107 and 108:
talan cselekvések sorozata, melyet
- Page 109 and 110:
A tartam és a hatalom viszonyának
- Page 111 and 112:
támogatni, s hozzáteszi: „csaki
- Page 113 and 114:
A család merevségével, archaizmu
- Page 115 and 116:
viselkedik, aki még mestere hangj
- Page 117 and 118:
A választás kérdése: a legitimi
- Page 119 and 120:
ebben a perspektívában nyeri el t
- Page 121 and 122:
értelemben, hogy az érdekcsoporto
- Page 123 and 124:
természetesen azzal járt, hogy mi
- Page 125 and 126:
kínálniuk, amelyek hatással vann
- Page 127 and 128:
gusok olvasnák egymás műveit, az
- Page 129 and 130:
Abner CohenPolitikai antropológia:
- Page 131 and 132:
A monográfiák áttekintése megmu
- Page 133 and 134:
szokásai, az ősökhöz kapcsolód
- Page 135 and 136:
Azon a misztifikáción keresztül
- Page 137 and 138:
irányítanak. A szimbólumok nem a
- Page 139 and 140:
készleteket, laza szövetségeket
- Page 141 and 142:
dinamikája által (lásd Evans-Pri
- Page 143 and 144:
mányozása után láthatjuk, hogy
- Page 145 and 146:
amelyek vizsgálatunk fő tárgyát
- Page 147 and 148:
ETNICITÁS, ETNO-KONFLIKTUSOK147
- Page 149 and 150:
A két világháború közötti Kel
- Page 151 and 152:
abháziai nem grúz lakosokra. 1993
- Page 153 and 154:
Konfliktusok az autonómiahierarchi
- Page 155 and 156:
1994-ben éppen egy kaukázusi konf
- Page 157 and 158:
elejének ausztromarxista kulturál
- Page 159 and 160:
foghatóvá válására. Az asszony
- Page 161 and 162:
telenségét” vádolják. A vágy
- Page 163 and 164:
úcsú a sportoktól és a marhaál
- Page 165 and 166:
KonklúzióMielőtt megpróbálnán
- Page 167 and 168:
Rodney Needham„Incesztus”: a ro
- Page 169 and 170:
Mindehhez még hozzájön, hogy van
- Page 171 and 172:
P. KloosA nem-nyugati társadalmak
- Page 173 and 174:
kell felfogni: egy diszciplínahalm
- Page 175 and 176:
politikatudományt, oktatási rends
- Page 177 and 178:
Szóba került azonban mindkét leh
- Page 179 and 180:
abból, hogy Hollandia érdekelt vo
- Page 181 and 182:
elfelejtődött a kapitalista töme
- Page 183 and 184:
amely magában foglalta a paraszti
- Page 185 and 186:
meg, a tömeg média úgy tűnhet e
- Page 187 and 188:
példák) a populáris emlékezet e
- Page 189 and 190:
vagy televízió. A térkép éjsza