Politikai antropológiai források - MEK

A nem-nyugati társadalom szociológusa:1. a változásra, a nyugatosodásra, a modernizációra, az urbanizációra, stb. szakosodik;2. a nemzeti államok gazdaságával és politikájával foglalkozik;3. inkább a statisztikai adatokra támaszkodik;4. a munkája alkalmazásának módját keresi;5. a politikai és gazdasági fejlődés elméleteivel tartja szem előtt;6. szakosodhat olyan problémákra, mint a gazdasági fejlődés, népesség-növekedés stb.A kulturális antropológus ezzel szemben:1. nem kerüli el ezeket a problémákat, de nem is foglalkozik velük kiemelten;2. a gazdaságot és politikát inkább egy közösség, kisebb társadalom szempontjából közelítimeg, nem pedig egy nemzeti állam perspektívájából;3. munkáját inkább személyes megfigyeléseire alapozza;4. főként a „tiszta kutatásra” szorítkozik;5. általános kultúraelméletekre támaszkodik;6. vallásra, nyelvtudományra, stb. szakosodhat.Két akkoriban kiadott könyv bevezetője is ezt az általános különválasztást erősíti meg. 14Ugyanakkor már homályossá váltak azok a határvonalak, melyet a tudósok próbáltak meghúzni.Az ötvenes évek elejétől kezdve az antropológia rohamos gyorsasággal változott át abból atudományból, amely kizárólag a „primitív” (nem szívesen használom ezt a terminust, de itt eztűnik megfelelőnek) társadalmakkal foglalkozott, és alakult át olyan diszciplínává, mely azakkori harmadik világ társadalmai, sőt bizonyos mértékig a nyugati társadalmak felé is nyitott.A nem-nyugati szociológusok viszont benne ragadtak az erőltetett falukutatásban, s tettékmindezt olyan módszerek alkalmazásával, amelyek addig az antropológiai terepmunkátjellemezték.A határvonalak további elmosódása a hetvenes évektől kezdve az intézményi változásokra isrányomta bélyegét. A Néprajztudósok Köre feloszlott, csakúgy, mint a Nem-nyugati SzociológiaSzakcsoportja. Mindkét szervezet tagjai csatlakoztak a Holland Szociológiai Társasághoz,igaz, önálló Kulturális Antropológia/Nem-Nyugati Társadalmak Szociológiája Tagozatként. Aszervezet neve is megváltozott: Holland Szociológiai és Antropológiai Társasággá alakult át.Ezen felül a nijmegeni, az amszterdami (szabadegyetem) és a leideni egyetemen is fuzionáltaz antropológia és a nem-nyugati társadalmak szociológiája tanszék. Meggyőződésem, hogyha az indológiát ma akarnák beszüntetni, akkor nem helyettesíthetnék a nem-nyugatitársadalmak szociológiájával.Bár az antropológiát az „imperializmus gyermekének” nevezték, eredete ennél természetesensokkal összetettebb. A nem-nyugati társadalmak szociológiája esetében azonban tagadhatatlanoka tudomány imperialista, kolonialista és neokolonialista gyökerei. Jelenti-e ezegyúttal azt, hogy a (neo)kolonializmust szolgálja? Igen is, meg nem is. A nem-nyugatitársadalmak szociológiája a hatvanas évektől kezdve, vagyis kialakulása óta, ebben atekintetben soha sem volt homogén. Kétségtelen, hogy a tudománynak haszna származott14 Lásd J. W. Schoorl: Sociologie der modernisering. Een inleiding tot de sociologie der nie westerse volken(Deventer: Van Loghum Slaterus, 1974); P. Kloos: Culturele antropologie, een inleiding (Assen: Van Gorcum,1972).178