Politikai antropológiai források - MEK

kezében maradtak, mely ily módon képessé vált, hogy ‘fényűző életmódot folytasson’(m.v.o. ** Boissevain kormányzó).Mégis egy 1876-ban, ‘a Preanger Régensségi tulajdonjogok átadását illetően’, végzettvizsgálat szerint még szó sem volt egy jómódú földbirtokos réteg létrejöttéről (Scheltema1927/28:293). Úgy tűnik, a nagyföld-birtokosság csak az 1870-es újraszerveződés után jöttlétre. A földbirtokosok, többségükben hadjik, általában egyidejűleg rizskereskedéssel isfoglalkoztak, és ők voltak azok, akik kiugróan magas kamatokért hiteleket nyújtottak aparasztoknak. A nagy pénzeket kölcsönzők ezen a módon jelentős mennyiségű földhözjutottak. Scheltema kijelenti, hogy a 19. század második felében a feudál-arisztokratikusföldbirtok mellett, az uzsoráspraktikák révén a hadjikból és más jómódúakból létrejött egy újnagyföld-birtokos osztály (Scheltema 1927/28:395).Ez a fejlődés mutatja, hogy Preangerből, a Preanger rendszer alatt, de különösen azután,gazdasági tekintetben nemcsak a gyarmati igazgatás húzott hasznot, hanem nagymértékben asaját vidéki elit, a menak (nemesség), a jómódúak, a hadjik és a kereskedők is. Hogy aföldkoncentráció folyamata a későbbiekben tovább folytatódott, az kitűnik az 50-es évektanulmányaiból (H. ten Dam 1956; Adiwilaga 1953). Sajnos az nem derül ki az írásokból,hogy a nagybirtok milyen arányban volt a vidéki vallási elit kezében. De egy még frissebbterepmunka-kutatásból (1973), mely a kiai és az ulama szerepét vizsgálta Nyugat-Jáván,nemcsak az tűnik ki, hogy Cipariban, a vizsgált faluban Garut közelében, ‘a hagyományalapján a falu földjeinek legnagyobb részét’ az ulama családja birtokolta, hanem az is, hogyminden aratásnál félretettek a régi földtulajdonok visszavásárlásához. A századforduló óta anépesség növekedése és a beépíthető földek hiánya miatt egyre nehezebbé vált az eredetiföldtulajdon megtartása. Az örökösök nagy száma szintén a föld további felosztását jelentette.Hogy ezt tendenciát elkerülje az ulama család, a földet, amit ma ‘intézményi tulajdonnak’hívnak, ezzel kifejezve, hogy ez nem osztható tulajdon, hagyományosan egyetlen örökösnekadja, aki ezen kegyes adomány felügyeletével lesz megbízva. Ez az eljárás meglehetősenáltalános azok között a családok között, melyek hatással vannak az iszlám intézményekre. Ilymódon elejét veszik annak, hogy a föld idegen kézre kerüljön és megőrzik a családivállalkozásokhoz szükséges tulajdont, ebben az esetben a pesantrent, a madrasaht és amecsetet. Ezt a földet továbbra is kiadják részmegművelésre. Hogy a földtulajdont, ami akorábbi felosztások révén jóval kisebbé vált, most ismét megnagyobbítsák, az ulama családmindent megtesz annak érdekében, hogy minden olyan földet, ami valaha a család tulajdonavolt, visszavásároljon, sőt arra is hajlandóak, hogy ehhez kölcsönöket vegyenek föl (Horikoshi1976:76, 220, 221). Ebből kitűnik, hogy a kapcsolat a helyi vallási vezetők és a földtulajdonközött a mai napig semmit sem vesztett erejéből.Sokáig időztünk a preangeri földtulajdonviszonyoknál, hogy a helyi vallási vezetők gazdaságifüggetlenségét bemutassuk és ezzel magyarázatot adjunk arra a tényre, hogy ők egészen a mainapig meg tudják találni a módját, hogy kivonják magukat a gyarmati és a posztkoloniálisállami kontroll alól.Szellemi fölényMár rámutattunk az anyagi és szellemi javak összefonódására ezen a területen. A kapitalizációfolyamata a Sundase-i gazdaságban, az örökölhető magán földtulajdonon alapulva, úgy tűnik,az iszlám erős növekedésének egyik legfontosabb feltétele a 20. század elején. A Preanger** memorie van overgave, az átadás emlékei (a ford.)52