Politikai antropológiai források - MEK

meg, a tömeg média úgy tűnhet egy egyirányú folyamatot von maga után, amelynek befogadásimódja előre determinált a beépített „üzenet” által. Egy ilyen megközelítés eltörténelmietlenítia médiát elmozdítva a médiumokat a különböző történelmi konjunktúrákból, amelyekbenhasználatosak. Túl gyakran olybá veszik a gyakorlati utakat, amelyekben a modernnemzet megszilárdult az USA-ban a tömeg társadalom által, mintha azok modellként szolgálnánaka tömeg média megértéséhez, mintha azok kapcsolata egy bizonyos társadalommalmagukban a tömeg médiumokban rejlene.Ellenkezőleg, a különböző történelmi pillanatok, amikor a kultúripar elkezd kiépülni, döntőkülönbségeket hoznak felszínre. Amíg Európában a kultúripar főként a nemzetállamokmegszilárdulása után keletkezett, és így a magas kultúra elleni fenyegetésként tűnhetett fel,addig például Brazíliában, a 60-as években teremtett kultúripar a nemzet egységesítésénekeszközévé vált. Így felvett valamennyit a magas kultúra aurájából is. Itt a modernitás inkább atelevízióval érkezett, mint a Felvilágosodással, és a televízió látta el azt a középosztályokkulturális tőkéjével.Az elmúlt években, a média szerepe Latin Amerikában tárgykörének újra gondolásában alegfontosabb hozzájárulás Jesús Martin-Barbero nevéhez fűződik, aki lefektette az alapokat amédia egyfajta „közvetítők”-kénti megértéséhez. Az egyoldalú nézet helyett, amely feltételezia befogadás módjáról, hogy azt teljes mértékben a kérdéses médium formálja, Martin-Barberobemutatja annak szükségességét, hogy figyelmet szenteljünk a befogadó közeg (nyilvánosság)kulturális jellegzetességeinek és hogy úgy lássuk a tömeg médiát, mint a társadalmi tömegesedésbizonyos pillanatainak közvetítő közegét vagy közvetítőit, és ne annak forrásaként:inkább a tömeg [lo masivo] történeti összetétele kötődik mind a nemzeti piac, állam és kultúrafejlődésének hosszú lassú folyamatához, mind az ebben a folyamatban rejlő sémák(dispositivos), amelyek a népies emlékezet mint a média általi kultúra lealacsonyításLatin Amerikában a tömeg média olyan közösségekbe hatol be, amelyekben a népiesemlékezet szekularizációja csak részleges, olyan közösségekbe, amelyeket a modern nyugati,hagyományos bennszülött és afrikai, mágikus hiedelmeiket és gyakorlatukat a mindennapiéletben ma is használó csoportok keveredése vagy „meszticizálódása” [mestizaje] alakított. A90-es évek eleji Latin Amerikában a televízió nézők többsége, bár ki volt téve a televíziótömeg képzeletbelijének, olyan szimbolikus rendszerekben működik közre, amelyekösszekötik a pre-kapitalista és a kapitalista világot. Nem biztos, hogy a mágia szerepel atelevíziós műsorokban, de a befogadás helyszínén jelen van. Ha ‘a tömeg kultúra nem valamiteljességgel külsőleges (external), nem valami, amely kívülről akarja lerohanni a népiest,hanem a népiesben magában már ott rejlő bizonyos lehetőségek egy valóságos kifejlődése’,akkor az, amivel itt dolgunk van, az a népies hagyományok és a tömeg képzeletbelijének egyösszevegyülése (ahogyan az majd a 2. fejezetben látható lesz). Ez nem azt jelenti, hogy ezekazonosak. További kutatást kívánnak a befogadás és a felismerés sajátságos kódjai milyenspecifikus népies emlékek hozzák a média befogadásához, és a népies hagyományoksajátságos tételei, amelyeket ugyan transzformálva, mint zsáner, stílus vagy téma, de magábafoglal, a média. Így a tele-regény (pl.), amíg a nézők többségének a magasabb társadalmistátusz csillogását kínálja, ugyanakkor tanulmányozható, hogyan foglalja magába a népiesemlékezet jellemvonásait (sajátosságait) és befogadása mennyire multivalens példáulnagyfokú érzelmessége nem zárja ki a tiszteletlenséget, a paródiát, és a groteszket. A tárgyaláscselekményeit vizsgáló kutatás még hátra van.; fejezet 2 kínálja a probléma megközelítésénekkörül írását.185