Politikai antropológiai források - MEK

jelenség létfeltételeit, valamint a racionalitáson alapuló állam ismérveit. A politikai filozófiaútjának állomásait jelző megállapításokból állandósult eszmeként rajzolódik ki egy, a mijogilag rendezett jogállapotunkat megelőző természeti állapot gondolata - mellesleg az egyesszerzők igen eltérően írják le ezen utóbbi természetes állapot tulajdonságait.Márpedig a kutatások éppen a természeti állapotból a civilizált társadalomba való átmenetkérdéseire irányulnak, feltételezve egy eredendő társadalmi szerződés meglétét. E kérdésfeltevésmeghosszabbításából született meg a politikai antropológia. Az antropológia és apolitikai filozófia eme közös származását nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mindkettőugyanazt a regresszív módszert alkalmazza, igyekezvén a múltat a jelenből kiindulvamegérteni, s dichotómiát feltételezve az állam és az államot megelőző állapot között, mégazon az áron is, hogy megpróbálkoznak a törésvonalat áthidaló folyamat rekonstruálásával. Azantropológiának ezek az elméleti gyökerei nem maradtak következmények nélkül: a „terepek”és az empirikus kutatások megszaporodása ellenére, az állam árnyéka jóval azután is rávetülaz etnológusok gondolkodására, hogy az eredet kérdése lekerült a napirendről. A filozófia ésaz antropológia közötti konfliktus képezi könyvünk első fejezetének témáját: látni fogjuk,hogy a politikai antropológia fejlődését nemcsak explicit programja - a mienktől igenkülönböző rendszerek tanulmányozása -, hanem az állam örök problematikája is fémjelzi.A második fejezetben a következő, szinte megkerülhetetlen kérdésből indulunk ki: mennyibenvan segítségünkre a politikai antropológia abban, hogy elgondoljuk az államot? A tőlünk távoleső társadalmakról szóló elemzéseket olvasgatva - s megkísérelve valódi tartalmuk szerintértékelni olyan szerzők úttörő munkáit, mint E. E. Evans-Pritchard, M. Fortes vagy H. Kuper,M. Gluckman, A. Richards, E. Leach, akikben tudományterületünk megalapozóit tisztelhetjük-, a leírt társadalmak különbözősége ellenére is az az érzésünk, hogy a politikai mezőmegközelítése ugyanazon gyökerekből táplálkozik. Vajon abból erednek-e a hasonlóságok,hogy a fenti szerzők mindnyájan az akkoriban uralkodó brit funkcionalizmus szellemébendolgoztak? Az a vezérgondolat, hogy a társadalmi élet különböző vetületei egybekapcsolódnakés koherens egésszé állnak össze, igencsak nyilvánvaló a politikai antropológia atyamestereinél.De ez a gondolat szerintünk árnyaltabban is értelmezhető, mégpedig a következőképpen:a politikai dimenzió - bármiféle specializált apparátus meglététől függetlenül -minden társadalomban jelen van, formái azonban végtelenül változatosak.A kutató számára - azon túl, hogy sohasem lehet biztos benne, hogy ott akad a politikanyomára, ahol éppen keresi - ez azt jelenti, hogy néha csak számos kitérő árán jut el a valóbanműködő hatalmi formák megkülönböztetéséhez. Más szavakkal, el kell fogadnunk azt - akarteziánus szellem számára persze eretnek - gondolatot, hogy az antropológia inkábbbonyolítja, semmint egyszerűsíti a politikáról alkotott spontán elképzelésünket. A politikaiantropológia olyan megközelítést jelent, amely a politikai mező és a társadalmi élet különböződimenzióinak összefonódására teszi a hangsúlyt. Innen származik érdeklődése az olyan parexcellence bizonytalan értelmű fogalmak iránt, mint a hatalom, valamint vonzódása amahelyzetekhez, amelyekben olyan, látszólag - legalábbis a mi társadalmainkban - tisztánmegkülönböztethető területek fonódnak össze, mint a rokonság, vallás, politika stb.Mégis, a mi és ők szembenállásából kiinduló logika szellemében ezt az összefonódástáltalában úgy fogták fel, mint a számunkra idegen világok tulajdonságát. A mi hipotézisünkszerint épp fordítva, az antropológiai megközelítés termékenysége abból ered, hogy hajlamosa politikai mezőt komplex tárgyként elgondolni; ennek értelmében a fenti összefonódást a mitársadalmainkban is létező jelenségként kell felfogni. Ebből az állításból számos fontoskövetkezmény adódik. Így jobban megértjük a modern világ politikai antropológiájánakviszonyát a politikatudományhoz, valamint láthatóvá válik a konvergencia a mi megközelítés-105