KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
102 „KLÍMA-<strong>21</strong>” FÜZETEK: KLÍMAVÁLTOZÁS – HATÁSOK – VÁLASZOK<br />
avar-intercepcióval csökkentett csapadék a<br />
talaj felső rétegeit tölti csak fel, pótolja az intenzív<br />
vízfelhasználás hiányát, és elsősorban<br />
a vastagsági növekedésen kívüli életfolyamatok<br />
(termésképzés stb.) vízigényét elégíti ki.<br />
Alacsony csapadék csak kis mértékű növedékkiesést<br />
eredményezhet.<br />
Ha a fő- és befejező növekedési ciklus igen<br />
nagy csapadékhiánya kiugróan magas július–<br />
augusztusi (kritikus hónapok) hőmérséklettel<br />
párosul, akkor nemcsak növedékveszteség következhet<br />
be, hanem a fák szervesanyag-képzése<br />
le is állhat, mert a transzspirációval saját<br />
hőháztartásukat kell egyensúlyban tartani.<br />
Végső esetben pedig a fák fiziológia legyengülése<br />
az állományok nagymértékű törzsszámcsökkenését<br />
is eredményezheti. Magyarországon<br />
általában a határtermőhelyekre ültetett<br />
nemes nyárasokra és lucosokra jellemző ez az<br />
ún. teljes aszálykár.<br />
AZ ERDÉSZETI ASZÁLYOSSÁGI<br />
INDEX<br />
Az erdőgazdálkodás továbbfejlesztésének<br />
alapját az erdőgazdasági tájak ökológiai-termőhelyi<br />
tényezőinek új, ökoszisztéma-szemléletű<br />
értékelése képezi. Ebben a<br />
rendszerben a klíma mára egy dinamikusan<br />
változó termőhelyi tényezővé vált. Az eddigi<br />
ökofiziológiai megfigyelések és az erdő életfolyamatainak<br />
időjárás függvényében történő<br />
vizsgálata egyértelműen bebizonyította,<br />
hogy a fő növekedési ciklus-fő felhasználási<br />
időszakasz (V–VII. hó) és a kritikus hónapok<br />
(VII-VIII. hó) vízellátottsága döntően befolyásolja<br />
az erdő növekedését és vitalitását.<br />
Ebben az időszakaszban legintenzívebb az<br />
evapotranszspiráció, ezért az erdő ekkor reagál<br />
legérzékenyebben a szélsőséges időjárási<br />
viszonyokra.<br />
Az időjárási körülmények és a faállományok<br />
vastagsági növekedése közötti<br />
ok-okozati kapcsolat leírására kidolgoztam<br />
a magyarországi körülményekre használható<br />
egyszerűsített „erdészeti aszályossági index”<br />
(FAI) mutatószámot. A mutatószám olyan<br />
meteorológiai paraméterekre (csapadék és<br />
hőmérséklet) épít, melyek meghatározása<br />
nagy pontossággal és sok helyen történik,<br />
így adaptálása, illetve kiterjesztése nagy biztonsággal<br />
megtehető. A havi hőmérsékletre<br />
és csapadékra épülő képletben az ún. Pálfai-féle<br />
(2002), a mezőgazdasági kultúrákra<br />
alkalmazott aszályossági index (PAI) és a<br />
Führer–Járó-féle (2000), szárazabb erdészeti<br />
tájakra érvényesített kritikus vízellátottsági<br />
mutató (VK) elvi megfontolásai együtt<br />
jelennek meg. Az index alapértékét ennek<br />
megfelelően a kritikus hónapok (VII–VIII.)<br />
átlaghőmérsékletének és a fő növekedési ciklus<br />
(V–VII.), valamint a kritikus hónapok<br />
(VII–VIII.) csapadékösszegeinek az aránya<br />
képezi. Az erdészeti aszályossági index alapértéke<br />
tehát a következő:<br />
FAI: 100 × H VII-VIII / (CS V-VII + CS VII-VIII )<br />
Látható, hogy az alapképletben a július<br />
hónap csapadéknagysága kétszer szerepel.<br />
Természetesen a későbbi finomításhoz, illetve<br />
a pontosabb összefüggések megtételéhez<br />
szükséges lesz olyan korrekciós tényezők<br />
kimunkálása, amelyek figyelembe veszik a<br />
téli félév (XI–IV.) és a vegetáció megindulását<br />
közvetlenül befolyásoló áprilisi hónap<br />
időjárási körülményeit, a képletben szereplő<br />
hónapok szervesanyag-képzésben játszott<br />
szerepének megfelelő súlyozását (Magyarországon<br />
a szervesanyag-képzés arányai a fáknál<br />
nagy átlagban: április 5%, május 25%,<br />
június 40%, július 25%, augusztus 5%), továbbá<br />
még a domborzati (kitettség, lejtés) viszonyokat<br />
is.<br />
Az „erdészeti aszályossági index” (FAI)<br />
segítségével tehát erdészeti szempontból<br />
megadható és osztályozható egy hely, vagy<br />
akár egy térség átlagos időjárása, jellemezhető<br />
a különböző fafajok elterjedési területe,<br />
következtethető a szélsőséges időjárási<br />
viszonyok hatásának mértéke stb. A mutató<br />
időjárási elemekre épül, ezért a növekedéssel<br />
összefüggésben csak a többletvíz-hatástól<br />
független és a változó vízellátású termőhelyeken<br />
álló erdőkre alkalmazható.
Change language