KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
112 „KLÍMA-<strong>21</strong>” FÜZETEK: KLÍMAVÁLTOZÁS – HATÁSOK – VÁLASZOK<br />
1. fotó 2. fotó<br />
A fülöpházi kísérleti terület kezelt és kontroll parcellái (bal) 1996-ban és 2004-ben (jobb).<br />
A nem kaszált parcellákban erőteljes cserjésedés indult meg<br />
nagymértékben nem változott, az évelő egyszikűek<br />
borítása azonban nagymértékben<br />
csökkent, főként az őszi felvételeket tekintve.<br />
Tavasszal a kezelt területeken a kísérlet<br />
első éveiben az egyévesek és az évelő egyszikűek<br />
domináltak, mely csoportrészesedés<br />
2003-ra közel egyenlő mértékűre változik a<br />
négy csoport között. Az őszi felvételeken az<br />
évelő egyszikűek csökkenése és az egyévesek<br />
nagymértékű növekedése figyelhető meg.<br />
A kontroll és kezelt parcellák közötti különbség<br />
megmutatja az évelő kétszikűek kaszálással<br />
szembeni érzékenységét (1-2. fotó).<br />
A PAI összefüggését az életmenetstratégia-csoportok<br />
tömegességével vizsgálva nem<br />
kaptunk szignifikáns különbséget a kezelt és<br />
a kontroll parcellákban, ezért ebben az elemzésben<br />
összevontuk őket (4. ábra). A tavaszi<br />
borítási adatoknál a kora nyári egyévesek és<br />
az évelő kétszikűek mutattak szignifikáns<br />
korrelációt a PAI-val. A kora nyári egyévesek<br />
negatív, az évelő kétszikűek pedig pozitív<br />
korrelációt mutatnak az aszályindexszel.<br />
A két csoport szignifikánsan eltérően viselkedik<br />
a PAI függvényében. A késő nyári egyévesek<br />
és az évelő kétszikűek őszi borításai<br />
pozitív korrelációt mutatnak az aszályindexszel,<br />
az évelő egyszikűek pedig negatívat.<br />
A nyár végi egyévesek és az évelő kétszikűek<br />
magasabb borítást mutatnak aszályosabb<br />
években, a nyár elejeiek és az évelő egyszikűek<br />
pedig alacsonyabbat. A késő nyári egyévesek<br />
és évelő kétszikűek viselkedésében<br />
nincs szignifikáns különbség, viszont ez a két<br />
csoport szignifikánsan eltérő viselkedést mutat<br />
az évelő egyszikűekhez képest. Az évelő<br />
kétszikűek borítása növekvő tendenciát mutatott<br />
a vizsgálat során a kontroll négyzetekben,<br />
amely a letermelést követő szukcesszió<br />
eredménye. A legnagyobb arányú borításnövekedést<br />
épp a legaszályosabb években érték<br />
el, ezért feltételezhető, hogy ennek a csoportnak<br />
a legkisebb az aszályérzékenysége. A kezelt<br />
négyzetekben az évelő kétszikűek aránya<br />
végig alacsony maradt, ami a cserjésedés<br />
kaszálással való sikeres blokkolását mutatja.<br />
A nyár végi egyévesek PAI-val való pozitív<br />
korrelációja csak a kezelt négyzetekben volt<br />
szignifikáns, ami alapján valószínűsíthető,<br />
hogy nem közvetlenül a kevesebb csapadék<br />
befolyásolja ennek a csoportnak a tömegességét,<br />
hanem a csökkenő kompetícióból adódó<br />
felnyíló foltok arányának növekedése.<br />
Eredményeink alapján megállapítható,<br />
hogy az aszály hatására módosulhat a szukcesszió<br />
folyamata. Az egyes életformacsoportok<br />
különböző érzékenységgel reagálnak<br />
a vízhiányra, befolyásolva ezzel tömegességüket<br />
és kompetíciós kapcsolataikat. Az évelő<br />
nyílt homokpusztagyep esetében az évelő<br />
egyszikűek aszályérzékenysége különösen<br />
meghatározó, mivel ezek a fajok dominálják<br />
az állományait. Így a restaurációs beavatkozások<br />
hatékonyságát az aszályos évek jelentősen<br />
csökkenthetik.
Change language