KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
22 „KLÍMA-<strong>21</strong>” FÜZETEK: KLÍMAVÁLTOZÁS – HATÁSOK – VÁLASZOK<br />
ge van, az országosan kiemelkedő belvizek<br />
kialakulását kevéssé befolyásolja.<br />
Az árvizekhez hasonlóan, a belvízi károk<br />
mértékének változásáról sem áll rendelkezésre<br />
következtetésekre alkalmas feldolgozás<br />
3 , azonban ebben az esetben is igaz, hogy<br />
a károk jelentős mértékben függenek a területhasználattól.<br />
Itt kell megemlíteni, hogy a<br />
belvizeknek két fő csoportját különböztetjük<br />
meg: a mezőgazdasági területeket és a lakott<br />
területeket veszélyeztető belvizeket. Ez utóbbiak<br />
esetén, noha az elöntött terület országos<br />
vagy regionális viszonylatban nem számottevő,<br />
az 1 ha-ra vonatkoztatott károk számottevően<br />
nagyobbak, mint a szántókon vagy<br />
legelőkön, és így a keletkezett károk jelentős<br />
hányada a települési belvizekhez kapcsolódik.<br />
Aszályok<br />
Az aszályt a hazai gyakorlatban (újabban<br />
a Kárpát-medence több térségében is) elterjedten<br />
használt Pálfai-indexszel 4 jellemezzük.<br />
Az 1. ábrán a 8-nál nagyobb értékkel,<br />
azaz a rendkívül súlyos aszállyal jellemezhető<br />
éveket tüntettük fel (Pálfai, 2007). A vizsgált<br />
110 évben 15 olyan év fordult elő, amikor<br />
az index országos értéke ezt a küszöbértéket<br />
meghaladta.<br />
Az 1. ábra egyértelműen igazolja, hogy<br />
hazánkban az aszályok az ezredforduló idején<br />
gyakoribbá váltak, megnőtt a közepes<br />
3<br />
A 200 ezer ha-t meghaladó belvízi elöntések<br />
becsült kára 10–20 Mrd Ft között lehet. A védekezés<br />
átlagosan évente mintegy 1,5 Mrd Ft-ba<br />
kerül, míg a fenntartás 4–5 Mrd Ft-ot igényelne<br />
(szemben a tényleges 0,5–2 Mrd Ft-tal).<br />
4<br />
Pálfai-index: Csapadék- és hőmérséklet-jellemzők<br />
alapján osztályozza a hidrometeorológiai<br />
aszály mértékét. Alapértéke az április–augusztusi<br />
középhőmérséklet és az október–augusztus havi<br />
súlyozott csapadékösszeg hányadosa. Korrekció a<br />
hőségnapok száma, a csapadékszegény időszakok<br />
hossza és talajvízállás függvényében. Az országos<br />
jellemző a hosszú idejű észlelésekkel rendelkező<br />
meteorológiai állomásokra kiszámított értékek<br />
átlagaként értelmezhető.<br />
vagy annál súlyosabb aszályos évek száma.<br />
A feltüntetett 15 esemény közül 7 az utóbbi<br />
20 évben fordult elő, és az indexek is szignifikánsabban<br />
magasabbak voltak, mint korábban.<br />
Látható, hogy országos szinten általában<br />
nem találkoznak a belvizes és az aszályos<br />
évek (kivétel a 2000-es esztendő), ezek inkább<br />
egyes alföldi régiókban fordulnak elő.<br />
A Pálfai-index a változó csapadék- és hőmérsékleti<br />
viszonyokat közvetlenül tükrözi<br />
(azokból számítható), tehát az éghajlati jellemzőkben<br />
bekövetkezett változások hatása<br />
közvetlenül igazolható. A nyári hónapok magasabb<br />
hőmérséklete és kisebb csapadéka jelenik<br />
meg a szélsőséges indexszel rendelkező<br />
évek gyakoriságának növekedésében. Az<br />
utóbbi évtizedekben Európában is több alkalommal<br />
fordult elő jelentős aszály, így 1976,<br />
1989, 1991. években, újabban 2003-ban. Spanyolországban<br />
2005-ben az utóbbi 60 év legnagyobb<br />
aszályát élték át (IPPC, 2007). Az<br />
aszály esetében is fontos, hogy hogyan alakul<br />
az okozott kár mértéke. Magyarországon<br />
egy-egy közepesen aszályos évben a mezőgazdasági<br />
kár 15–20 Mrd Ft között változik,<br />
de a 2003-as extrém aszálykárt mintegy 100<br />
Mrd Ft-ra becsülték. A számok jelzik, hogy<br />
mi a következménye annak, ha az extrém<br />
események gyakorisága növekszik.<br />
A meteorológiai aszálytól eltérően a kisvízi<br />
vízhozamokkal jellemezhető ún. hidrológiai<br />
aszály gyakorisága (és erőssége) a hazai<br />
vízfolyások jelentős részén nem igazolható,<br />
mert ezt egyrészt befolyásolja a felszín alatti<br />
vizek állapota is, másrészt a vízfolyások<br />
kisvizei közel sem természetes állapotúak, a<br />
különféle vízkészlet-gazdálkodási beavatkozások<br />
(tározás, átvezetés, felszín alatti vizek<br />
bevezetése) a vízhozamokat éppen a kisvízi<br />
időszakban növelik meg számottevően (Konecsny,<br />
2010). Ugyanakkor a nem vízgazdálkodási<br />
célú tározók (például horgászati és<br />
halászati hasznosítású tározók) által kisvízi<br />
időszakban visszatartott természetes lefolyás<br />
a tározók alatti vízfolyásszakaszokon súlyosbíthatja<br />
is a szárazodásból adódó kisvízi<br />
hozamcsökkenést. Az antropogén beavatkozások<br />
kisvizekre gyakorolt hatásait illetően