KLÃMA-21 FÃ¼zetek 61. szÃ¡m - VAHAVA HÃ¡lÃ³zat

More documents

Recommendations

Info

BIRKÁS – SZEMŐK – MESIĆ: A klímaváltozás talajművelési tanulságai 149 A felszíntakarás és a talajvédelem szintje a nyári hónapokban nyomán változtatást sürgetünk a tarlóművelés, az alapművelés és elmunkálás technológiáiban. Ennek lényege a rögképzés (ezáltal a vízvesztés és szerkezetrombolás) elkerülése, és az elporosodott talajok kímélő használata (Birkás et al., 2008). A morzsásodás feltételéül a kísérletek nyomán négy tényezőt jelöltünk meg, ezek: száraz nyári idényben sekély bolygatás, a bolygatott felszín lezárása, a hő- és záporstressz csökkentése a felszín takarásával; mélyebb műveléskor a mérsékelt rögképzés előfeltétele a legfelső réteg biológiai aktivitása. Csapadékos nyári és őszi idényben a morzsákat a nedves talajon minél kisebb kárt okozó műveléssel lehet kímélni. A járhatóság nedvességének felső határánál többnyire ekét használnak, amely alkalmatlan a morzsakímélésre. Fontos a morzsaképződés optimális nedvességének ismerete, műveléskor ennek figye- 2. ábra lembe vétele. A Hatvan térségi talajon a művelhetőségi és morzsaképzési optimum 20–24 tömeg % nedvességtartományban van. Adott talaj száraz, ha nem éri el a 16 tömeg % határértéket, nyirkos, ha nedvessége 18–22% között van, és nedves, ha meghaladja a 26–28%-ot. Legkevesebb kár a művelhetőség nedvességoptimumában végzett műveléskor keletkezik, és legtöbb az optimálisnál nedvesebb talajon. A talaj nedvességforgalma, a befogadás, tárolás és veszteség mérlege a talaj és a növénytermelés jövőbeni lehetőségeit meghatározó tényező. A vízbevétel a csapadék talajba jutó hányada, amely kedvező esetben 80, kisebb talajállapot-hiba esetén 65-70%, súlyos hibánál a lehullott mennyiségnek csak a fele. A befogadást és tárolást a lazult réteg mélysége, illet- 3. ábra Példa frissen művelt vályogtalaj szénveszteségére az első 36 órában, eltérő nedvesség esetén (Hatvan, 2003–2009) SzD5%: Szántás nyitott: 2,09; Szántás, elmunkált: 4,12; Lazítás: 5,33; Kultivátoros művelés: 2,51; Tárcsás művelés: 4,<strong>21</strong>; Direktvetés: 2,97; Művelések: 8,41
150 „KLÍMA-<strong>21</strong>” FÜZETEK: KLÍMAVÁLTOZÁS – HATÁSOK – VÁLASZOK ve a bolygatott réteg alatt a talaj vízáteresztő képessége határolja be. A súlyos tömörödési hiba a nagy agyagtartalomhoz hasonlóan korlátozza a talaj vízáteresztését. A művelés hatása sajátos, javíthatja és ronthatja a talaj vízbefogadását, ugyanígy mérsékelheti és fokozhatja a talaj vízvesztését. A vízkiadás nagyságát a tenyészidőben a növények felhasználása, tenyészidőn kívül a felszín alakja, borítottsága, a bolygatás mélysége alakítja. A nyári mélyszántás elmunkálatlan felszíne tipikusan vízvesztő állapot, emiatt átlagos és száraz hónapokban a bevételt meghaladó veszteség következik be. A 2007. és 2009. évek két nyári hónapja alatt 39 és 46 mm bevétel mellett 57 és 69 mm veszteséget mértünk (számítás mért adatokból, Szász és Tőkei, 1997 vonatkozó képletével). A bevételt meghaladó veszteség kockázat, a nyár végi és őszi növények kelése kerül veszélybe. A bevételnél érdemileg kisebb veszteség kis párologtató felülettel és 30–35% felszíntakarással érhető el. A szántott, elmunkált felszínű talaj közepesen nedvességkímélő, vagyis a szántásról nem szükséges lemondani, ám gyakorlatát a szélsőséges klímához kell igazítani. Az utóbbi években újabb kihívás az ősszel szántott, elmunkálatlan talajok téli vízvesztesége és a veszteség megelőzése. Az egyengetett talaj befogadja a csapadékvizet, ugyanakkor kevesebb nedvességet veszít az enyhe és szeles téli napokon. Rögösen hagyott agyagos vályogtalajon, átlagos csapadékú, enyhe és szeles téli félévben 40–56 mm lehet a vízveszteség, míg az ősszel egyenletesre munkált szántáson legfeljebb 20–26 mm. Száraz téli idényben (2006/2007) a mérések nyomán ezen értékek közel háromszorosát becsültük. A szántott talajok figyelemmel kísérésének fontos konklúziója az aszálykárveszteséggel kapcsolatos; kivédhetetlen ott, ahol tartósan vízveszteség-növelő a művelés, ugyanakkor érdemi kárcsökkentés érhető el, ha a szántás gyakorlatát a szélsőséges klímához adaptálják. A szén-dioxid-légzést a talajművelés a kialakult állapot révén befolyásolja. Az eddigi adatok szerint a mély és nagy felületet hagyó művelés fokozza a talajlégzést, ezáltal a talaj szénveszteségét. A nyirkos talaj kedvez az aerob mikroba tevékenységhez, a CO 2 -kibocsátás is többnyire nagyobb, mint más nedvességnél. Figyelmet érdemel az elmunkált szántott talaj kisebb szénvesztesége, mintegy 50%-a az elmunkálatlannak; vagyis a szénvesztő jelző csak a rögös szántásra vonatkozik. A sekélyebb talajbolygatás és felszínelmunkálás esetén mért szénveszteség harmada az elmunkáltnak, és hatoda az elmunkálatlannak (3. ábra). Mindez újólag a nyári művelések okszerűsítését teszi szükségessé. A tömör állapotot enyhítő lazítás elmunkálása, mivel mélyebb (40–45 cm) bolygatásról van szó, ugyancsak ajánlott; esetünkben az elmunkált felszínű, lazított talaj szénvesztesége a szántott és elmunkáltnál – matematikailag nem igazolhatóan – némileg alacsonyabb. Az elmunkált felszín meleg napokon is szénkímélő, amely előnyt a nedvesség visszatartása tovább növeli. A bolygatott talajok szén-dioxid-légzésének vizsgálata új információt ad a talajállapot minősítéséhez, s remélhetően a szénkímélő művelés elfogadtatásához. Aggodalomra ad okot a szénvesztés ciklikussága ott, ahol szokásos gyakorlat a nyári, elmunkálatlan szántás. A talajok humusz- vagy szénmérlege a beépülés és az elbomlás aránya. Kedvező körülmények között az évente képződő és elbomló humusz mennyisége közel azonos, illetve az új több lehet annál, mint ami elbomlik. A humusz- és szénkímélő művelés a klímaváltozás kapcsán kerül a figyelem középpontjába. A humuszkolloid vízfelvétele ugyanis hatszorosa az agyagásványokénak, általa jobb a talaj vízgazdálkodása és víztartó képessége. A talajminőség–klíma kísérletünkben 8 év alatt a művelési változatoktól függően 18,6-28,5 tonna nyers szerves anyag jutott a talajba hektáronként. A művelési veszteség 2,4-6,2 t/ha között, a terméssel elvitt 11,5-16,6 t/ha között változott. Az ún. elméleti mérleg 2,3-5,9 t/ha, kevesebb a szántott, és több a kevésbé bolygatott talajban. A szervesanyag-kímélés eredményét a humusztartalom-növekedés, a kedvező nedvességforgalom és a művelhetőség javulása igazolja.
Page 1 and 2:
"KLÍMA-21" Füzetek KLÍMAVÁLTOZ
Page 3 and 4:
TARTALOM TANULMÁNY Móring Andrea
Page 5 and 6:
4 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍMAV
Page 7 and 8:
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
10 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍMA
Page 13 and 14:
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
Page 37 and 38:
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
Page 45 and 46:
Page 47 and 48:
Page 49 and 50:
250 48 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KL
Page 51 and 52:
Page 53 and 54:
A MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS
Page 55 and 56:
Page 57 and 58:
A GYÜMÖLCSTERMELÉS BIZTONSÁGA S
Page 59 and 60:
Page 61 and 62:
Page 63 and 64:
Page 65 and 66:
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72:
Page 73 and 74:
IDŐJÁRÁSI ANOMÁLIÁK ÉS A NYUG
Page 75 and 76:
Page 77 and 78:
Page 79 and 80:
Page 81 and 82:
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
ERDŐK A SZÁRAZSÁGI HATÁRON MÁT
Page 87 and 88:
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100: A FÁK NÖVEKEDÉSE ÉS A KLÍMA F
Page 101 and 102: 100 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍM
Page 109 and 110: IDŐJÁRÁSI FLUKTUÁCIÓK HATÁSA
Page 115 and 116: A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSA A KÉTÉ
Page 145 and 146: A KLÍMAVÁLTOZÁS TALAJMŰVELÉSI,
Page 149: 148 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍM
Page 159 and 160: AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS UTAKRA GYAKO
Page 201:
SZÁMUNK SZERZŐI Berki Imre, az NY
show all

KLÃMA-21 FÃ¼zetek 61. szÃ¡m - VAHAVA HÃ¡lÃ³zat

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?

KLÃMA-21 FÃ¼zetek 61. szÃ¡m - VAHAVA HÃ¡lÃ³zat