KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
MÁTYÁS ET AL.: Erdők a szárazsági határon 87<br />
Az aszályok gyakorisága és szélsőségessége<br />
az utóbbi 50 évben növekedett Magyarországon,<br />
és ugyanakkor az erdőkárok is<br />
(mind a biotikus, mind az abiotikus károk)<br />
növekvő trendet mutatnak (2. ábra). A növekedés<br />
mértéke különösen az 1980-as évek végétől<br />
szembetűnő.<br />
Tekintettel arra, hogy az erdei fák gyökérrendszerük<br />
révén mélyebb talajrétegek<br />
nedvességtartalmát is képesek hasznosítani,<br />
az aszályos évek hatása másképpen jelentkezik,<br />
mint az egynyári mezőgazdasági kultúráknál.<br />
Egy-egy aszályos év csak növedékcsökkenést<br />
idéz elő, de tömeges pusztulást<br />
legtöbbször nem okoz. Több egymást követő<br />
aszályos nyár azonban előidézhet már nagyobb<br />
területre kiterjedő pusztulást, különösen<br />
gyengébb adottságú termőhelyeken.<br />
Valamennyi klímaérzékeny fafaj esetében<br />
a klíma szárazodása a vitalitás (növekedés)<br />
romlását, csökkenését eredményezi. Minél<br />
közelebb van egy helyszín a szárazsági határhoz,<br />
a csökkenés annál erőteljesebben jelentkezik.<br />
A reakció lefutása követi az elméletileg<br />
megfogalmazott exponenciális modellt,<br />
mely szerint a környezeti feltételek romlásával<br />
először a határhelyzetbe került populáció<br />
vitalitása (növekedése, egészségi állapota)<br />
romlik, majd pedig – a populáción belüli ge-<br />
2. ábra<br />
Az erdei biotikus és abiotikus károk területe 1962–2009 között<br />
Forrás: ERTI<br />
netikai változatosság mértékétől<br />
függően – kezdetben<br />
egyedenkénti, majd<br />
tömeges mortalitás lép fel.<br />
A klímaváltozás hatására<br />
fellépő vitalitás-vesztés,<br />
egészségi problémák és<br />
mortalitás együttesen az<br />
alkalmazkodóképesség<br />
korlátait jelzik. Az alkalmazkodás<br />
egy adott populáció<br />
esetében vagy szelekció<br />
(öngyérülés) vagy<br />
fenotípusos alkalmazkodás<br />
(plaszticitás) formájában<br />
történhet: mindkét<br />
folyamat szabályozottsága<br />
genetikai eredetű (Mátyás<br />
et al., 2009a,b).<br />
A klíma változása a fafajok fenológiájára<br />
is kihat. A közös tenyészkerti kísérletekben a<br />
fenyőfajok és a bükk reakciója között eltérés<br />
mutatkozott. A fenyők esetében a hőmérséklet<br />
emelkedésére elsősorban a boreális populációk<br />
reagáltak pozitívan. A bükk esetében<br />
az atlanti populációk kései fakadóknak bizonyultak,<br />
míg a kontinentálisak korán fakadnak.<br />
Mind a lucfenyő, mind a bükk esetében<br />
a montán (alpesi) populációk hőmérsékletküszöbe<br />
alacsony (koránfakadók). A klímaváltozás<br />
mértékére +2 °C-ot feltételezve, a<br />
fakadás mintegy 10 nappal korábbra tolódhat,<br />
de a felmelegedés ütemétől függően az eltérés<br />
elérheti a 40 napot is. A klímaváltozással járó<br />
lombfakadás-eltolódás kései fagyveszélyre,<br />
valamint a fogyasztókra, illetve a madárfaunára<br />
gyakorolt hatása egyelőre tisztázásra vár.<br />
A SZÁRAZSÁGI HATÁR<br />
ELMOZDULÁSÁNAK HATÁSA<br />
A BÜKK JELENLEGI ÉS VÁRHATÓ<br />
ELTERJEDÉSÉRE<br />
Klímajelző fafaj szárazsági elterjedési<br />
határát klímaindexekkel aránylag pontosan<br />
jellemezni lehet. Közép-Európában alkalmazott,<br />
egyszerű jellemző az Ellenberg-index,
Change language