KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
MÁTYÁS ET AL.: Erdők a szárazsági határon 89<br />
a júliusi középhőmérséklet és az éves csapadék<br />
hányadosa. Az Ellenberg-féle klímaindex<br />
térségünkben jól jellemzi a bükk zonális<br />
előfordulásait és szárazsági határát. A különböző<br />
klímamodellek által előre jelzett hőmérséklet-<br />
és csapadékértékek ismeretében<br />
lehetőség van a fafajra vonatkozó klímaterek<br />
változásának előrejelzésére, amely egy adott<br />
helyszínen jól jellemzi a termesztési kockázat<br />
mértékét, a jövőbeni termeszthetőség határait.<br />
A 3. ábra a bükk számára klimatikusan<br />
kedvező területek csökkenését mutatja.<br />
A változások a délnyugati országrész dombvidéki<br />
termőhelyein a legszembetűnőbbek,<br />
ahol eddig a bükk optimális feltételeket talált<br />
(Führer, 2008, 2010).<br />
A fafaj komoly fenyegetettsége miatt a<br />
bükk ökológiai tűréshatárának meghatározásához<br />
aszályindexeket fejlesztettünk,<br />
amelyek a fafaj nedvesség- és hőellátottsági<br />
igényét pontosabban követik (FAI: Führer,<br />
2008; bükk tolerancia index: Berki et al.,<br />
2007). Figyelembe vettük, hogy a talajnedvesség<br />
utánpótlása, másrészt a döntő fontosságú<br />
relatív páratartalom fenntartása miatt<br />
a bükk számára nagyon fontos a késő tavaszi<br />
és nyári hónapok csapadékmennyisége.<br />
A május–augusztus hónapok csapadéköszszegeiből<br />
és középhőmérsékleteiből képzett<br />
indexek alkalmasak a fafaj<br />
szárazságtoleranciájának<br />
jellemzésére.<br />
Ezt igazolja, hogy az<br />
1992–1994-ig, valamint a<br />
2000–2003-ig tartó összefüggő<br />
aszályos periódusokban<br />
a Somogy megyei,<br />
klimatikusan határhelyzetű<br />
bükkösökben detektált<br />
károk és az erre az időszakra<br />
vonatkozó bükk<br />
tolerancia index értékei<br />
között összefüggés mutatható<br />
ki (Berki et al., 2007).<br />
A faj toleranciahatárának<br />
tekintett érték alatt országos<br />
szinten tömeges mortalitás<br />
következett be azokon<br />
a helyszíneken, ahol az aszályos nyarak<br />
3-4 éven keresztül ismétlődtek, amire a korábbiakban<br />
nem volt példa (4. ábra).<br />
BIOTIKUS KÁRTEVŐK<br />
ÉS KÓROKOZÓK<br />
A biotikus károkon belül az éves összesített<br />
erdei rovarkárok nagysága összefüggést<br />
mutat az aszályossági mutatókkal (5. ábra).<br />
Ha három aszályos év követi egymást, az<br />
egyértelműen megnövekedett rovarkárok kialakulását<br />
vetíti előre.<br />
Az utóbbi évtizedekben több olyan, melegés<br />
szárazságkedvelőnek ismert rovar mutat<br />
növekvő kárterületi trendet, amelynek erdővédelmi<br />
szerepén túlmenően humán-egészségügyi<br />
jelentősége is van. Ilyenek például<br />
az aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea)<br />
és a búcsújáró lepke (Thaumetopoea processionea).<br />
Az Európa-szerte az egyik legjelentősebbnek<br />
tartott erdészeti kártevő rovarfaj,<br />
a gyapjaslepke (Lymantria dispar) legutóbbi<br />
tömegszaporodása 2005-ben <strong>21</strong>2 000 ha<br />
kárterülettel, a korábbi rekordot (34 000<br />
ha) több mint hatszorosan meghaladva tetőzött.<br />
A megnövekedett kárterület mellett a<br />
5. ábra<br />
Az összesített erdei rovarkárok nagysága és a Pálfai-féle<br />
aszályindex (PAI) hároméves mozgóátlagának összefüggése<br />
Forrás: Csóka et al., 2009
Change language