KLÍMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat

GÁSPÁR: Az éghajlatváltozás utakra gyakorolt hatása 163
– Az úttervezési előírások közül a minimálisan
előírt oldalesést célszerű megnövelni,
hogy az útpályára kerülő nagy csapadékmennyiség
mihamarabb eltávozhasson a
víztelenítő rendszerbe.
– Az eddigieknél kisebb rézsűhajlások alkalmazásával
csökkenthető annak veszélye,
hogy a rézsű felületét a hirtelen lezúduló,
nagy mennyiségű csapadék károsítja, illetve
anyagát megbontja; emellett a hatékony
rézsűvédelemnek megnövekedett a szerepe.
– A közutak víztelenítésének tervezésekor,
a mértékadó csapadékintenzitás gyakoriságának
felvételekor az időközben sűrűbbé
és súlyosabbá váló jelenségeket messzemenően
figyelembe kell venni.
– A csatornákba kerülő vízmennyiséget
olyan eséssel kell elvezetni, hogy a meder
anyagát a víz mozgási energiája ne tudja
megbontani.
– A felszín alatt áramló víz elleni védelmül
a geoműanyagok alkalmazása egyre nagyobb
szerephez jut.
– A földmű oldalesésének kivitelezésekor
biztosítandó 4%-os értékét meg kellene
növelni annak érdekében, hogy azok felülete
az útépítések alkalmával jelentkező monszunszerű
esőzések hatalmas vízmennyiségét
rövid idő alatt le tudja vezetni; ennek az
odalesésnek azonban gátat szab a lefolyó víz
nagyobb mozgási energiája, amely a földmű
anyagát megbonthatja.
– A hidraulikus kötőanyagú alaprétegekben
a környező hőmérsékletnek a klímaváltozás
következtében a korábbiaknál gyorsabb
változása repedéseket hozhat létre, ezt
a tényt pedig az alaprétegek tervezésekor
hangsúlyozottan tekintetbe kell venni.
– Az aszfaltkeverékek és -rétegek tervezésekor
az éghajlatváltozás várható következményei
miatt a következő elemeket indokolt
hangsúlyozottan figyelembe venni: az egyes
igénybevételi kategóriák, az aszfaltok szélsőséges
(nagyon magas vagy nagyon alacsony)
hőmérsékleten való viselkedése, az
aszfaltkeverékek reológiai tulajdonságainak
időjárási elemektől függő értékei, illetve a
vízáteresztő (porózus) aszfaltok alkalmazási
kérdései, illetve azok időállósága.
– A betonburkolat merevségének következtében
ennél a burkolattípusnál a szélsőségesen
magas burkolathőmérséklet kedvezőtlen
hatást nem gyakorol; építésük során
azonban a magas léghőmérséklet problémát
jelenthet, és megnehezítheti a kivitelezést;
ezért a betonburkolat utókezelésének időben
történő és lelkiismeretes végrehajtása központi
kérdéssé válik, a vadrepedések kialakulásának
megakadályozása érdekében.
– A betonburkolat üzemelése során az éghajlatváltozásból
származó, növekvő hőmérsékleti
gradiens értékek, valamint a hirtelen
leesett csapadék rövid idejű kiszáradásának
következményeként létrejövő, alakváltozásból
eredő feszültségek is többlet-igénybevételt
jelenthetnek; ezt a tényt pedig a méretezési
tárgyú műszaki előírás tervezett
módosításakor célszerű figyelembe venni.
– A közutak menti fásítás szabályozása
kapcsán – az özönvízszerű esőzések korábbiaknál
gyakoribbá válása következtében – kissugarú
útszakaszokon a fa ültetésére nagyobb
oldaltávolságot célszerű választani, ugyanez
igaz a meglevő utak melletti faültetésre, mivel
az intenzív esőzések alkalmával a járművek
kisodródásának, illetve vízen csúszásának
(aquaplaning) esélye megnövekszik.
– A különböző (aszfalt- és betonburkolatú)
utakon végrehajtandó ellenőrzések gyakoriságát
célszerű megnövelni, mivel a klímaváltozás
gyakrabban okozhat veszélyhelyzetet.
– A téli útüzemeltetés során fel kell arra
készülni, hogy nagy hideg sűrű hóeséssel
és viharos széllel kombinálva jelentkezik,
ilyenkor az alkalmazott olvasztószer kiválasztását
ez a szélsőséges időjárási jelenség
befolyásolhatja és korlátozhatja; a nagy szél
az olvasztósó egyenletes elterítését is akadályozza,
az oldatban adagolt olvasztószerek
kerülnek előtérbe.