KLÃMA-21 FÃ¼zetek 61. szÃ¡m - VAHAVA HÃ¡lÃ³zat

More documents

Recommendations

Info

SOMLYÓDY – NOVÁKY – SIMONFFY: Éghajlatváltozás, szélsőségek és vízgazdálkodás 23 hasonló következtetésre jutnak az európai vizsgálatok is (Hisdal et al., 2001; Svensson et al., 2005; EEA, 2008). Érdemes kiemelni, hogy a Duna alsó szakaszán 2003-ban minden korábbinál szélsőségesebb kisvíz alakult ki, amiben feltehetően közrejátszottak a légköri frontokban az utóbbi évtizedekben bekövetkező változások (Mares et al., 2006). A Balaton természetes vízkészletváltozása A Balaton évenkénti természetes vízkészletváltozása (TVK) a tó egy évi vízbevételének és párolgásának különbözeteként számítható. A vízbevételt a tó felületére hulló csapadéknak és a vízgyűjtőről érkező hozzáfolyásnak a tó felületére átszámított, vízoszlopban kifejezett értékének összege adja meg. Az 1. ábrán azokat az éveket tüntettük fel, amikor az éves TVK kisebb, mint a 100 mm-ben megállapított küszöbszint (a sokéves átlag 582 mm). Az ábráról látható, hogy a szélsőséges állapotok az elmúlt évezred utolsó és az új évezred első évtizedében gyakoribbá váltak, megjelentek a rendkívül súlyos szélsőséget jelentő negatív vízmérlegű évek. 5 Ennek fő oka, hogy a hőmérséklet-emelkedés miatt növekvő párolgás mellett jelentősen csökkent az évi csapadék. A tó vízgyűjtőjének nagy részén a csapadékcsökkenés évtizedenkénti üteme 1951–2004 között mintegy 3% volt, a Balatont tápláló legnagyobb vízfolyás, a Zala vízgyűjtő nagy részén elérte a 4%-ot. A csapadék csökkenésének kettős a hatása: (i) növeli a tó felületére érvényes párolgási többletet, és (ii) csökkenti az éves lefolyást. A hozzáfolyás csökkenésében emberi tényezők is szerepet játszottak (a Dunántúli-középhegységből érkező patakok hozama csökkent a bányavíz bevezetések elmaradása miatt, ugyanakkor az elapadt források még nem „szólaltak” meg), de ennek mértéke a vízmérleg hiányához képest elhanyagolható. 5 Ez felvetette a vízpótlás esetleges szükségességét, amelyet a részletes elemzések azonban nem támasztottak alá (Somlyódy, 2004). AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS VÁRHATÓ VÍZGAZDÁLKODÁSI HATÁSAI Az ember és az élővilág számára jövőben rendelkezésre álló víz mennyisége és bizonyos mértékben minősége alapvetően függ attól, milyen hosszú távú változások lesznek az éghajlatban. A szélsőséges vízjárási események pedig az árvizek, belvizek, aszályok mértékét és gyakoriságát befolyásolják. A vízgazdálkodás szempontjából meghatározó kérdés, hogy a meteorológiai jellemzőkben az elmúlt 20 évben tapasztalt, és az előző fejezetben bemutatott változások egy közepes (néhány évtizedes) periódusú ingadozás eredményei-e, vagy hosszabb távon jelentkező, sőt esetleg erősödő hatásokról van szó. Az másodlagos, hogy – mondjuk – a következő 100 évben várható változások hosszabb periódusú természetes változékonyság vagy az emberi tevékenység által gerjesztett mesterséges folyamat következményei-e (vagy a kettő kombinációjaként adódnak). Természetesen a folyamatok előrejelzése és befolyásolhatósága 6 szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy melyik esetről van szó, csak azt kívántuk jelezni, hogy a vízgazdálkodási döntéseket a meteorológiai viszonyokra vonatkozó előrejelzések határozzák meg, függetlenül attól, hogy mi a kiváltó ok. Nem közömbös viszont az előrejelzések megbízhatósága, hiszen a vízgazdálkodást érintő intézkedések általában nehezen módosíthatók, költségesek, hosszú megtérülési idejűek. A hazai éghajlati forgatókönyvek (Bartholy et al., 2009; Bozó, 2010) szerint a közelebbi jövőben, 20<strong>21</strong>–2040-ig, a meteorológiai jellemzőkben a következő változások várhatók: 6 Az egyes éghajlati forgatókönyvek különböznek attól függően, hogy milyen jövőbeli üvegházgáz-kibocsátással számolnak. Még a csökkentés szempontjából optimista forgatókönyvek esetén is, az érdemi javulás a légkörben csak 100 év múlva várható. Vagyis ha egyéb kompenzációs folyamatok nem javítanak a helyzeten, akkor az intézkedések ellenére hosszú távon fennálló változásokkal kell szembenézni.
24 „KLÍMA-<strong>21</strong>” FÜZETEK: KLÍMAVÁLTOZÁS – HATÁSOK – VÁLASZOK – A hőmérséklet az évben és minden évszakban emelkedik, a legnagyobb mértékben az Alföldön és legkevésbé a Dunántúlon. Az évi középhőmérséklet emelkedése a figyelembe vett forgatókönyvek átlagában 1,3 °C az 1961–1990. évekhez képest, az emelkedés jól illeszkedik az országos átlagos évi középhőmérsékletnek az utóbbi évtizedekben tapasztalt változásához. A hőmérséklet emelkedésével nő a potenciális párolgás mértéke is. – A csapadék várható változása kevésbé egyértelmű. Az évi csapadék inkább csökken, az egyes regionális forgatókönyvek szerint eltérő (0 és 6% közötti) mértékben. A nyári csapadék az éves értéket meghaladóan csökken. A téli félévi csapadék forgatókönyvtől függően növekedhet vagy csökkenhet, és számottevő eltérések lehetnek az ország egyes térségei között. Kevesebb lesz a hó formájában hulló csapadék. – Változások lehetségesek a szélsőséges időjárási eseményekben: egyebek között jelentősen csökken a fagyos napok (T min < 0 °C) száma, jelentékenyen nő a nyári meleg napoké (T max > 25 °C), csökken a csapadékos napok száma és növekszik a száraz időszakok hossza. Egyes modellek szerint növekszik az extrém, 20 mm/nap-ot meghaladó nagycsapadékok gyakorisága, különösen az ország északkeleti részében. A légköri áramlási folyamatok (NAO) változása miatt gyakoribbá válhatnak a jelentős csapadéktevékenységet eredményező ciklonok. Ami az előrejelzések megbízhatóságát illeti, a hőmérséklet emelkedése erősen valószínűsíthető, a csapadékra és a szélsőségekre jelzett változások azonban nem szignifikánsak. A vízgazdálkodást érő hatások bizonytalanságát növeli, hogy a múltra vonatkozóan sem kellően feltártak a meteorológiai és a hidrológiai események közötti kapcsolatok, ami a hidrológiai folyamatok előrejelzésének alapja, ezért a készletekre és a szélsőséges vízjárási események mértékére és gyakoriságára is csupán óvatos becslésekre vállalkozhatunk (Nováky – Somlyódy, 2009). Figyelembe véve az éghajlati jellemzőkben várható, fentiekben ismertetett változásokat, a következőkben összefoglaljuk, hogy melyek is lehetnek az éghajlatváltozás vízgazdálkodási következményei. A legegyszerűbb előrejelzés, hogy a tendenciák folytatódnak. A szélsőségek esetén ez azt jelenti, hogy fennmaradnak, esetleg tovább erősödnek az elmúlt 20-25 évben tapasztalt jelenségek. A hőmérséklet és a csapadék hosszú idejű, tendencia jellegű változásának következményeit a folyamatok kutatása alapján indokolt elemezni. A modelleken alapuló részletes vizsgálatok, számszerű eredmények azonban általában hiányoznak, ezért legfeljebb arra vállalkozhatunk, hogy a folyamatokra vonatkozó ismeretek alapján a meteorológiai jellemzőkben várható változásokból kiindulva, főként kvalitatív módon elemezzük a vízgazdálkodást érintő várható hatásokat, tekintettel az eddigi tapasztalatokra és bizonytalanságokra. Árvizek A nagy folyók tavaszi, olvadásos árvizei szempontjából elsősorban az a mérvadó, hogy az olvadás milyen gyorsan következik be, és ezt kíséri-e erős csapadéktevékenység. A tárolt hótömeg nagyságának főleg közvetett hatása van. Minél vastagabb a hótakaró, annál hosszabb az olvadási időszak. Ezáltal nő a valószínűsége annak, hogy (i) intenzív olvadást okozó melegfront és jelentős eső együttesen előforduljon, és (ii) az így kialakuló árhullám a megelőző olvadás miatt már egy közepesen telt mederre fusson rá. Ezek az árvizek inkább a Tiszára jellemzőek (14-ból 11 extrém árhullám ebbe a csoportba sorolható, és a három legnagyobb vízállás is tavaszi árhullámokhoz kapcsolódik, 1. ábra). Az éghajlati előrejelzések szerint a téli félévi hőmérséklet növekedése miatt az olvadás ideje előbbre húzódik és várhatóan csökkenni fog a hófelhalmozódás. Ez az árvizek szempontjából egyértelműen kedvező változás. Ugyanakkor az eső formájában hulló csapadék várhatóan nő, sőt elképzelhető nagy területre kiterjedő, a nyárihoz hasonló jelentős intenzitású csapadékot hozó időjá-
Page 1 and 2: "KLÍMA-21" Füzetek KLÍMAVÁLTOZ
Page 3 and 4: TARTALOM TANULMÁNY Móring Andrea
Page 5 and 6: 4 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍMAV
Page 11 and 12: 10 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍMA
Page 23: 22 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍMA
Page 49 and 50: 250 48 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KL
Page 53 and 54: A MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS
Page 57 and 58: A GYÜMÖLCSTERMELÉS BIZTONSÁGA S
Page 73 and 74: IDŐJÁRÁSI ANOMÁLIÁK ÉS A NYUG
Page 75 and 76:
74 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍMA
Page 77 and 78:
Page 79 and 80:
Page 81 and 82:
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
ERDŐK A SZÁRAZSÁGI HATÁRON MÁT
Page 87 and 88:
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100:
A FÁK NÖVEKEDÉSE ÉS A KLÍMA F
Page 101 and 102:
100 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍM
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Page 109 and 110:
IDŐJÁRÁSI FLUKTUÁCIÓK HATÁSA
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
Page 115 and 116:
A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSA A KÉTÉ
Page 117 and 118:
Page 119 and 120:
Page 121 and 122:
Page 123 and 124:
Page 125 and 126:
Page 127 and 128:
Page 129 and 130:
Page 131 and 132:
Page 133 and 134:
Page 135 and 136:
Page 137 and 138:
Page 139 and 140:
Page 141 and 142:
Page 143 and 144:
Page 145 and 146:
A KLÍMAVÁLTOZÁS TALAJMŰVELÉSI,
Page 147 and 148:
Page 149 and 150:
Page 151 and 152:
Page 153 and 154:
Page 155 and 156:
Page 157 and 158:
Page 159 and 160:
AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS UTAKRA GYAKO
Page 161 and 162:
Page 163 and 164:
Page 165 and 166:
Page 167 and 168:
Page 169 and 170:
Page 171 and 172:
Page 173 and 174:
Page 175 and 176:
Page 177 and 178:
Page 179 and 180:
Page 181 and 182:
Page 183 and 184:
Page 185 and 186:
Page 187 and 188:
Page 189 and 190:
Page 191 and 192:
Page 193 and 194:
Page 195 and 196:
Page 197 and 198:
Page 199 and 200:
Page 201:
SZÁMUNK SZERZŐI Berki Imre, az NY
show all

KLÃMA-21 FÃ¼zetek 61. szÃ¡m - VAHAVA HÃ¡lÃ³zat

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?

KLÃMA-21 FÃ¼zetek 61. szÃ¡m - VAHAVA HÃ¡lÃ³zat