KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
148 „KLÍMA-<strong>21</strong>” FÜZETEK: KLÍMAVÁLTOZÁS – HATÁSOK – VÁLASZOK<br />
Gyökérzóna<br />
(0–450 mm)<br />
Termesztési/klímakockázat<br />
nincs kicsi közepes nagy<br />
lazult réteg<br />
1. ábra<br />
igen<br />
nagy<br />
lazult réteg<br />
0 1–10 10–30 30–50 >50<br />
kiterjedés (mm)<br />
A tömör réteg kiterjedése<br />
szerint ha a tömör réteg kiterjedése 1–10<br />
mm, a kockázat alacsony, 10–30 mm esetén<br />
közepes, 30–50 mm-nél nagy, 50–100 mm<br />
kiterjedés esetén igen nagy kockázattal kell<br />
számolni. Sajnálatos, de térségünkben a hagyományosan<br />
művelt talajokon a 30 mm-t<br />
meghaladó tömörréteg-vastagság is gyakori.<br />
A tömör talajállapot alkalmatlan élőhely,<br />
s kifejezetten káros, ha víz- és tápanyaghiánnyal,<br />
vagy nagy nedvességgel jár együtt.<br />
Száraz években a vízhiány és a tömődött talajállapot<br />
a káros klímahatást felerősítő kockázati<br />
tényezővé válik.<br />
A művelt felszín alakja az egyenletestől,<br />
illetve bizonyos elvárt alaktól való eltéréssel<br />
jellemezhető, és profilméréssel határozható<br />
meg. A betakarításkor maradt, keréknyomokkal<br />
nem szabdalt talaj felszíne a legkisebb,<br />
ezért 100%-nak vesszük. A sekély, hengerrel<br />
elmunkált tarlóhántás felszíne optimális<br />
esetben csak 2-5%-kal növekszik, ezért alkalmas<br />
a nedvesség visszatartására. Forgatás<br />
nélküli alapművelés elmunkált felszíne<br />
6-12%-kal nagyobb az egyenletesnél, az elmunkált<br />
szántott talaj felszíne 12-20%-kal.<br />
Mindkét eset nedvességkímélőnek minősül.<br />
Elmunkálatlan szántás felszíne nedves talajon,<br />
mivel gyúrt-rögös, 16-26%-kal, száraz<br />
talajon, mivel többnyire rögös és hantos,<br />
18-38%-kal tér el az egyenletestől. A rögökben<br />
hagyott szántás nyáron erőteljesen, enyhe,<br />
szeles télen közepesen vízvesztő, és csak<br />
csapadékos télen lehet kedvező.<br />
A talajfelszín takarása és védelme a tenyészidőben<br />
a növényállománytól függ, pl.<br />
sűrűvetésű és jól borító, vagy széles sorközű,<br />
s emiatt közepesen vagy hiányosan borító.<br />
Betakarítás után a felszíntakarás javulhat<br />
és csökkenhet is. Javulásról akkor beszélhetünk,<br />
ha a be nem takarított növényi szárak<br />
zúzva a talaj felszínére kerülnek, s így védő<br />
hatásuk kihasználható. Amikor a szárakat,<br />
szalmát eltávolítják, csökken a borítás, ezáltal<br />
a védő hatás is. A talaj kiemelt védelemre<br />
a kritikus időszakokban szorul, vagyis a nyári<br />
aratás, illetve a tavaszi vetéseket követően.<br />
Nyáron a jól zúzott és jól terített tarlómaradványokkal<br />
a talaj felszínén új védőréteget<br />
lehet képezni. A különbözően csapadékos<br />
időszakokban három fokozatot vizsgáltunk,<br />
s a minősítés a talajszerkezet, a nedvesség<br />
és a földigilisztaszám alapján történt. Úgy<br />
találtuk, hogy a hő- és csapadékstressznek<br />
legjobban ellenáll a bolygatatlan, s legalább<br />
55-65%-ban takart felszín (2. ábra). A bolygatatlan,<br />
jól takart talaj nyár végéig művelhető<br />
marad (bizonyíték 2009-ben adódott).<br />
E megoldásnak az erős gyomkelés, vagy az<br />
árvakelés későbbre tolódása szab gátat.<br />
A tarlóhántást követően a 35-45%, nyári<br />
mélyebb (lazításos) alapművelés után a 25-35%<br />
borítottság az előnyös; a 0-10% takarás csekély<br />
védelmet nyújt, mivel a talaj több vizet veszít,<br />
és gilisztaélettérnek is alkalmatlan.<br />
Az agronómiai szerkezet, vagyis a rög<br />
(>10 mm), a morzsa (0,25–10 mm) és a por<br />
(
Change language