KLÍMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat

20 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍMAVÁLTOZÁS – HATÁSOK – VÁLASZOK
dő trendet mutat, és a legnagyobb egynapos
csapadék is számottevően nőtt (Pongrácz –
Bartholy, 2004). Az ugyancsak részletesen
vizsgált 1946–1999 időszakban és a XX. század
egészében ilyen emelkedő trendek nem
mutathatók ki, sőt helyenként csökkenés tapasztalható
(Bartholy et al., 2005). Nyitott
kérdés, hogy a század utolsó negyedében a
szélsőséges csapadékesemények gyakoribbá
válása milyen mértékben tulajdonítható
a természetes változékonyságnak, illetve a
globális melegedés 1970-es években megindult
erősödésének.
Összefoglalva megállapítható, hogy hazánkban
az utóbbi 20 évben markánsan jelentkeztek
a szélsőséges árvizek. Ez azonban
nem általában, az összes vízfolyásra jellemző,
és az ok sem kizárólag meteorológiai eredetű.
Az árvízi események mértékében és gyakoriságában
– nem csak Magyarországon
– megfigyelt módosuló kép azt jelzi, hogy a
csapadéktevékenységben tapasztalt változások
mellett (a csapadékeloszlás éven belüli
változásai, a korábbiaktól eltérő ciklonok,
növekvő intenzitású rövid idejű záporok stb.)
más okok is közrejátszhatnak, amelyek egyes
vízgyűjtőkön különböző mértékben hatnak.
Ezek közé sorolhatók (i) a területhasználatban
bekövetkezett, gyorsabb összegyülekezést
jelentő változások (erdőterületek csökkenése,
a burkolt felületek növelése stb.), (ii)
a meder levezető képességének romlása (az
ártér beszűkítése gátakkal a felső szakaszokon,
illetve a mellékvízfolyásokon, az árterek
lefolyást figyelmen kívül hagyó hasznosítása
és beépítettsége, a túl dús hullámtéri növényzet,
a hullámtér feltöltődése stb.), (iii) a meder
és a műszaki létesítményeinek (átereszek,
hidak) nem megfelelő állapota. Mindezek a
hatások érzékenyebb körülményeket teremtenek,
torzítják a csapadék-árvíz kapcsolatokat
és növelik a küszöbnek tekintett árvízszintet
meghaladó események számát.
Ha a kivételes árvizeket az okozott károk
alapján elemezzük, az utóbbi évtizedekben
tapasztalt trend még nagyobb ütemű növekedést
mutat, mint a gyakoriságuk. Külföldi
adatok azt jelzik, hogy 1996 és 2006 között
az árvízi károk nagysága nagyobb ütemben
nőtt, mint ugyanezen időszak alatt az árvizek
gyakorisága (Kron – Bertz, 2007). A jelentős
károkkal járó árvizek száma 1990 és 2005
között mintegy kétszerese az 1970 és 1989
közöttinek (Barredo, 2007). Ugyanakkor az
1970 és 1999 közötti hosszabb időszakra nem
mutatható ki a károk szignifikáns növekedése
az EU országaiban. Az árvízkárok utóbbi
évtizedekben feltételezett növekedésének
lehetnek éghajlati és nem éghajlati okai, de
arányukat tekintve ismereteink korlátozottak
(Pielke Jr – Downton, 2000; Barredo, 2007).
Az „aránytalan” növekedés oka elsősorban
az lehet, hogy nőtt az árvizekkel veszélyeztetett
területek kárérzékenysége (értékesebb
területhasználat, beépítés az árvízzel veszélyeztetett
területeken stb.). Magyarországon
ilyen felmérés nem történt, de a 2001-es, a
2006-os és a 2010-es rekordévek becsült értékei
(60 Mrd Ft, 40 Mrd Ft, kb. 200 Mrd Ft 2 )
jó iránymutatók, és valószínűsítik, hogy a
többi országra tett megállapítás feltehetően a
hazai viszonyokra is érvényes.
Belvizek
A rendszeres belvízi adatgyűjtés kezdete
(1935) előtti időszakból csak szórványosan
rendelkezésre álló adatok nem teszik
lehetővé a XX. századot átfogó teljesebb
értékelést, azonban a rendkívüli belvizek
előfordulásával kapcsolatos legfontosabb
következtetések így is levonhatók. A belvizek
gyakoriságát az évi országos maximális
elöntés alapján vizsgáljuk. Az 1. ábrán
(Pálfai, 2004 és KvVM, 2008) azokat az éveket
tüntettük fel, ahol ez meghaladta a 250
ezer ha-t (ehhez a küszöbszinthez összesen
10 túllépés tartozott). A két forrás nem min-
2
Ehhez hozzá kell adni a heves árvizek által
okozott szintén többször tízmilliárdos károkat (tájékoztatásul:
a 2010. májusi viharok által okozott
károkat 5 Mrd forintra becsülték), és a tényleges
költségek miatt célszerű hozzátenni a védekezés
és a gátak helyreállításának költségeit is, ami az
utóbbi 10 évben mintegy 120 Mrd Ft volt.