KLÍMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat

54 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍMAVÁLTOZÁS – HATÁSOK – VÁLASZOK
A JÖVŐBENI CÉLOK
ÉS ELKÉPZELÉSEK
A 2010 májusában megalakult a Vidékfejlesztési
Minisztérium (VM), mely összefogja
a mezőgazdaság, vízgazdálkodás, vidékfejlesztés
és környezetvédelem feladatait. Ezzel
megszűnik a tárcák közötti rivalizálás, és mód
nyílik az 1900-ban megfogalmazott cél megvalósítására,
amit Kossuth Ferenc határozott
meg az 1900. évi XXXII. tv-ben: „Csak az állam
lehet képes arra, hogy megfelelő lökést
adjon az öntözés ügyének, s nagyon fontos a
tervszerűség ebben a munkában.”
A szakirodalom megegyezik abban a kérdésben,
hogy a XXI. század stratégiai alapanyaga
az édesvíz lesz (a XX. században
még az olaj volt), tehát e területen jelentős
kapacitással rendelkezünk, feltéve, ha az
EU-egyezmények keretében a határainkon
túlról érkező vizek mennyiségét nem változtatják
(1. ábra).
A vízkészlet megőrzése és gazdaságos felhasználása
az alábbiak szerint képzelhető el:
– A talaj a legnagyobb vízbefogadó és
víztározó, ezért a lehulló csapadékot minél
nagyobb mértékben szükséges hasznosítani.
Ehhez okszerű talajművelés, periodikus
mélylazítás, a vízkapacitás növelése szükséges.
– A teljes vízrendszer (legyen az belterületi
vagy külterületi) irányítását és felügyeletét
állami kezelésbe kell adni, és a VM
által irányítani. A VM-en belül önálló, EU
kompetens főosztályt szükséges létrehozni,
melynek feladata kifejezetten a mezőgazdasági
vízgazdálkodás irányítása. A teljes vízgazdálkodás
finanszírozási rendszerét át kell
tekinteni.
– Dombvidéki árvízcsúcs-csökkentő tározók
létesítésével (jelenleg öt dombvidéki tározó
megépítéséről született döntés) csökken az
alvízi területek veszélyeztetettsége, öntözési
kapacitások alakulnak ki, a vonzó környezet,
horgászat, vízi sportok eredményeként növekedhet
a falusi turizmus. A belvízrendszer
kialakításánál pedig a mély fekvésű területeken
akár oldaltározók kialakításával meg kell
fogni a csapadékvizet, tárolni, és szükség
szerint levezetni. Így a korábbi vízi élőhelyeket
fel lehet éleszteni, és ideális környezetet
teremteni mind a vízi világ, mind pedig a turizmus,
rekreáció számára.
– Kvassay Jenő mondta már 100 évvel korábban,
hogy „az öntözés ügye … aluszik”.
Vermes László szerint a rendelkezésre álló
víz és a talajok figyelembevételével Magyarországon
800 ezer hektár öntözhető, de ebből
kívánatos lenne 300-500 ezer hektár öntözésre
történő berendezése. Ligetvári Ferenc
az öntözés területét hasonló mértékben javasolja
növelni. Ehhez a szükséges vízkapacitás
biztosított, de néhány esetben a főművek
rekonstrukciója, illetve új főművek építése,
a víztakarékos öntözésmódok elterjesztése
mellett szükséges.
– Komoly piackutatást indokolt végezni
annak érdekében, hogy mely kultúrák öntözését
igényli a szakma. Jelenleg csak a hibridkukorica
öntözéses termelése a stabil ágazat,
de célszerű lenne több ágazatot bevonni
a feltétlenül öntözendő kultúrák körébe (burgonya,
csemegekukorica, kettős termesztés,
ültetvények).
– Célszerű átvizsgálni az EMVA előírásait
az ültetvények öntözése területén, valamint
megteremteni az összhangot a különböző támogatási
rendszerek között. Ajánlatos megvizsgálni
a vízgazdálkodással kapcsolatos
beruházások engedélyezési rendszerét, különböző
földvédelemmel kapcsolatos előírásokat,
ezek költségigényét. (Jelenleg egy tízhektáros
gyümölcsöshöz a szakvélemény, az
engedélyezés és tervezés költsége elérheti az
egymillió forintot!)
– Fejleszteni szükséges mind a szakmérnök-,
mind a szakmunkásképzést, mivel a
korábbi szakemberek nyugdíjba vonultak,
jelenleg vízgazdálkodási szakmérnökképzés
a szükségesnél szerényebb mértékben történik,
a technikus- és szakmunkásképzésről
nem is beszélve.