KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
18 „KLÍMA-<strong>21</strong>” FÜZETEK: KLÍMAVÁLTOZÁS – HATÁSOK – VÁLASZOK<br />
dig a 800 cm-t. Ezeket a szinteket a folyók<br />
mindkét szelvényben megközelítően azonos<br />
gyakorisággal, 10-szer, illetve 14-szer lépik<br />
túl. A jeges árvizek azért maradtak ki az<br />
elemzésből, mert a jégtorlaszok képződésének<br />
egyedi körülményeihez kapcsolódnak,<br />
illetve az utóbbi 50 évben nem fordultak elő.<br />
A jeges árvizek számának csökkenése, vagy<br />
tartós elmaradása feltehetően részben a telek<br />
enyhülésének tudható be, jóllehet egyértelmű<br />
igazolás ebben a tekintetben nincsen.<br />
A Dunán 1990-ig összesen 6, a Tiszán 8<br />
kiemelt árvíz vonult le. Az események 4-31<br />
évenként követték egymást, ez alól kivétel<br />
volt 1940–41, 1979–80–81 a Tiszán és 1965–<br />
66 a Dunán, amikor egymást követő években<br />
alakult ki jelentős árhullám. 1991-től napjainkig<br />
majdnem azonos az árhullámok száma,<br />
mint az előző 90 év alatt: a Dunán 4, a Tiszán<br />
pedig 6. A Dunán az 1965. évi, a Tiszán pedig<br />
az 1970. évi, jelentős elöntéseket és károkat<br />
okozó, kitelepítéseket is igénylő árvizek jelentették<br />
az „évszázad árvizeit”. Az 1965. évit<br />
felülmúló árvíz a Dunán 2002-ig nem fordult<br />
elő, a Tiszán azonban tartósságában ugyan<br />
kisebb, de a vízállásokat tekintve az 1970-eshez<br />
hasonló mértékű, sőt újabb vízállásrekordokat<br />
jelentő árvizek következtek 1979-ben,<br />
1980-ban és 1981-ben, majd 1998-ban,<br />
1999-ben, 2000-ben és 2001-ben. Ezeknek az<br />
árvizeknek figyelemreméltó sajátossága volt,<br />
hogy három, illetve négy egymást követő évben<br />
fordultak elő (jelezve, hogy az extrém<br />
árvizek kialakulását elősegíti, ha az előző<br />
években is jelentős árvizek fordultak elő), és<br />
2001-ben a Tisza 1970 után ismét településeket<br />
öntött el a Beregben. A Tiszán napjainkig<br />
két újabb jelentős árvíz következett (2006 és<br />
2010). Ezek érdekessége, hogy 1941 után ekkor<br />
fordult elő ismét (kétszer is), hogy a Tiszán<br />
és a Dunán egyszerre alakultak ki jelentős<br />
árhullámok, főként a Tisza alsó szakaszán<br />
súlyosbítva az árvízi helyzetet a Duna árvizének<br />
visszaduzzasztó hatása miatt. A rekordok<br />
a Dunán sem maradtak el: 2002-ben<br />
és 2006-ban az előző maximumnál nagyobb<br />
vízállások alakultak ki, és a 2010. évi árvíz is<br />
alig maradt el az újabb rekordtól.<br />
Az utóbbi 20 évben tehát mind a Tiszán,<br />
mind a Dunán a korábbiakhoz képest gyakoribbá<br />
váltak a jelentős árvizek, sőt jellemző<br />
volt a korábbi maximumoknál nagyobb tetőző<br />
vízállás kialakulása. Az 1901-től napjainkig<br />
tartó időszak 24 jelentős árvizéből 13 az<br />
utóbbi 20 évben fordult elő, és ebből négy nagyobb<br />
volt, mint az azt megelőző maximum.<br />
Ez egyértelmű változásnak tekinthető a teljes<br />
110 év viszonylatában.<br />
A mellékfolyók árvizeiről nem készült a<br />
Dunához és a Tiszához hasonló feldolgozás.<br />
A hozzáférhető adatbázisok alapján ugyanakkor<br />
kijelenthető, hogy van példa a mérték<br />
és a gyakoriság növekedésére (például: Körösök,<br />
Hernád), van arra is, ahol a csúcsvízszint<br />
megdőlt, de a gyakoriság nem nőtt (például:<br />
Rába, Bódva, Zagyva), és vannak olyan<br />
folyók is, ahol egyik jellemzőben sem történt<br />
változás (például: Szamos).<br />
Az ezredforduló körüli években nem csak<br />
hazánkban, de Európa más térségeiben is<br />
jelentős károkat okozó és áldozatokat követelő<br />
árvizek fordultak elő a nagy folyókon<br />
(EEA, 2008). Az árvizek gyakoriságának<br />
utóbbi évtizedekben tapasztalt növekedésében<br />
szerepe lehetett az éghajlati hatásoknak.<br />
Európában például 1960-tól fokozódó változékonyságot<br />
mutat a kontinens időjárását<br />
alapvetően meghatározó Észak-atlanti Oszcilláció<br />
(North Atlantic Oscillation, NAO),<br />
amelynek következtében a téli időszakban<br />
növekedett a nyugatias légáramlás, ezzel<br />
együtt az igen csapadékos, alacsony nyomású<br />
légköri helyzetek gyakorisága, ami<br />
gyakran vezet jelentős árvizek kialakulásához<br />
(Kron – Bertz, 2007). Ugyanakkor nyitott<br />
kérdés, hogy a NAO tevékenységében<br />
bekövetkező változások mennyire hozhatók<br />
összefüggésbe a globális melegedéssel.<br />
Megjegyezzük, hogy több európai folyóra,<br />
így az Elba és az Odera (Becker – Grunewald,<br />
2003; Mudelsee et al., 2003), valamint<br />
a Rajna (Glaser – Stangl, 2003; Pinter et al.,<br />
2006) hosszú idejű, akár 100 évet is meghaladó<br />
idősoraiban nem állapítottak meg a<br />
Dunához és a Tiszához hasonló szignifikáns<br />
változásokat.
Change language