KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
BIRÓ – CZINEGE: A mezőgazdasági vízgazdálkodás helyzete, kilátásai 53<br />
zi szerződések alapján önállóan irányította,<br />
ellenőrizte. Az EU-csatlakozást követően<br />
e helyzet gyökeresen megváltozott, mivel<br />
kötelezővé váltak az EU előírásai hazánk<br />
számára. Az EU Víz Keretirányelv (VKI)<br />
előírásait 2003 végéig be kellett építeni a<br />
nemzeti joganyagba, míg ezt követően el<br />
kellett készíteni a Vízgyűjtő-gazdálkodási<br />
Terveket (VGT) a Duna vízgyűjtőjére, ezen<br />
belül a Duna, Tisza, Dráva, Balaton részvízgyűjtőjére<br />
is. A VGT elsősorban a tőlünk<br />
nyugatra fekvő, a környezetet nálunk lényegesen<br />
jobban szennyező országok igényeit<br />
és előírásait veszi figyelembe, és csak érintőlegesen<br />
foglalkozik a mezőgazdasági vízgazdálkodással.<br />
Az időjárást elemezve egyértelmű jelek<br />
mutatkoznak a szélsőséges időjárási helyzetekre<br />
(árvíz, belvíz, aszály és télen komoly<br />
fagykár akár egy éven belül egyszerre is<br />
jelentkezhet), és e szélsőségek további növekedése<br />
várható. A mezőgazdasági vízgazdálkodásban<br />
az elmúlt húsz évben inkább<br />
visszalépés, mint előrehaladás tapasztalható.<br />
Az aszálykár évről évre növekedett,<br />
melynek mértéke esetenként elérte a 70 milliárd<br />
forintot, ezt meghaladó a 2010. évi belvízkárok<br />
mértéke (amit még meg sem lehet<br />
becsülni, akár 100 milliárdos értéket is jelenthet).<br />
Évről évre radikálisan csökken az öntözött<br />
terület nagysága, az öntözővíz-felhasználás.<br />
2008-ra az 1990. évi 470 millió m 3<br />
szántóföldi kultúrák öntözésére felhasznált<br />
víz mennyisége 137 millió m 3 -re csökkent,<br />
és a vízjogilag engedélyezett 200 ezer hektár<br />
területből 60-80 ezer ha az éves beöntözött<br />
terület. A területcsökkenéshez nagyban hozzájárul<br />
az is, hogy a vízszolgáltatás piaci kategóriává<br />
vált, az állam nem ad üzemeltetési<br />
támogatást, és a szolgáltatók sok esetben irreális<br />
árakon adják a vizet a felhasználóknak.<br />
A vízgazdálkodás rendszere „szétforgácsolódott”,<br />
nincs összhang az egyes üzemeltetők<br />
között. A közel 100 ezer km hoszszúságú<br />
vízhálózatból a belvizes csatornák<br />
teljes hossza 43,6 ezer km, míg a dombvidéki<br />
1. ábra<br />
Magyarország potenciális vízmérlege<br />
(km 3 /év)<br />
Megjegyzés: CS – csapadék; BV – beérkező vízhozam;<br />
T – talajban tárolható mennyiség; KI – kommunális és<br />
ipari felhasználás; MG – mezőgazdasági felhasználás;<br />
KV – kimenő vízhozam<br />
Forrás: Goda, 1984 alapján saját szerkesztés<br />
vízfolyások, patakok teljes hossza 57,0 ezer<br />
km. A vízfolyásokból KöVizIg kezelésű (kizárólagos<br />
állami tulajdonú) 12%, MgSzH vagyonkezelésű<br />
5%, vízgazdálkodási társulati<br />
kezelésű 31%, önkormányzati tulajdon 9%,<br />
üzemi, magántulajdon pedig 43%. A sok kezelő<br />
és tulajdonos miatt nehéz a megfelelő<br />
karbantartás, melynek pénzügyi alapjai sem<br />
biztosítottak, ugyanakkor az irányítás és felügyelet<br />
kérdése sem egyértelmű. Komoly kívánnivalót<br />
hagy maga után a társulati és az<br />
állami kezelésű vízgazdálkodási művek állapota<br />
is.<br />
Rendkívül nehézkes és bonyolult a vízgazdálkodással<br />
kapcsolatos támogatási rendszer,<br />
ahol a különböző tervek elkészítése,<br />
engedélyeztetése egy éven túli időtartamot<br />
is meghalad, ugyanakkor rendkívül magasak<br />
a kapcsolódó költségek. A KÖVIZIG-ek<br />
és MgSzH a legkülönbözőbb engedélyeket<br />
kérik be, ami szintén akadályozza a beruházások<br />
megvalósítását, vagy a kisebb gazdaságok<br />
esetében illegális beruházások megvalósítására<br />
„ösztönöz”.