KLÍMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat

74 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍMAVÁLTOZÁS – HATÁSOK – VÁLASZOK
kockázati értéket határoztunk meg az alábbi
algoritmusok alapján:
– K2 kockázati tényező: a szüret előtt
10-6. napon legalább 15 mm csapadék esik,
1x=0,15; 2x=0,4; 3x=0,7.
– K3 kockázati tényező: a szüret előtt
5-1. napon legalább 10 mm csapadék esik,
1x=0,2; 2x=0,5; 3x=0,8.
– K4 kockázati tényező: a szüret alatt legalább
5 mm csapadék esik, 1x=0,8; 2x=1.
Ugyancsak képeztük a szüreti csapadék
együttes kockázatának a mutatószámát az
alábbiak szerint:
– K5 = K2 + K3 + K4, de ha K5 > 1 lenne,
akkor K5 = 1.
Az itt ismertetett algoritmusok elvégzésére
a felhasználó tetszése szerint paraméterezhető
és ciklikusan hívható számítógépes
programmodulokat fejlesztettünk ki.
A paraméterezés segítségével tetszőleges
termőhelyre, tetszőleges időhorizonton (egy
évre, egy évtizedre, több évtizedre, vagy
akár évszázadra) gyorsan és hibamentesen
végezhetjük el a szükséges számításokat.
A paraméterezésben rejlő további lehetőség
a tenyészidők szerinti szegmentálás lehetősége
(korai, középérésű, késői fajták), így lehetőség
nyílik a teljes szüreti időszak akár
hetenként változó kockázati szintjeinek több
évtizedre visszanyúló becslésére.
A cseresznye minőségét előnyösen
befolyásoló csapadékeloszlások
Vizsgálatainkat négy nyugat-dunántúli
megyére (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala és
Somogy), és ezen belül hat meteorológiai állomásra
végeztük el. Első lépésben április
15-től – egy átlagos cseresznyevirágzási időponttól
– számítottuk ki minden egyes szüreti
időpontig a heti csapadékösszegeket, és
hetenként elemeztük, hogy leesett-e a szakemberek
által elvárt 10-15 mm csapadék.
A teljesülési grafikonokat az 1. ábra mutatja.
Az 1. ábrából látható, hogy a cseresznye
virágzás utáni vízellátottsága mindenhol
eléggé bizonytalan, elég nagy a szóródás, de
egyértelműen Zala megyében a legkedvezőbb
a szükséges csapadékmennyiség érkezése.
Vizsgálatainkat ötven év átlagára, sőt az ország
központi területére és az alföldi területekre
száz évre visszamenőleg is elvégeztük.
Zalához viszonyítva némiképpen kedvezőtlenebb
képet mutat Győr-Moson-Sopron, illetve
Vas megye, de a legkedvezőtlenebb helyzetben
kimagaslóan Somogy (Siófok) található.
Nem véletlen, hogy azokon a területeken a
korszerű ültetvényeket mindenütt öntözési lehetőségek
biztosításával telepítik.
Érdekes összehasonlításhoz teremt alapot
a cseresznye egyenletes csapadékellátottsági
index térbeli kiszámítása és ábrázolása.
Nagykanizsához viszonyítva két irányba
vizsgáltuk az eltéréseket (2. ábra). Első vizsgálatunkban
öt nyugat-magyarországi mérőállomás
adatait hasonlítottuk össze Nagykanizsától
kiindulva egészen Győrig. A közel
hatvanéves idősorok együttes feldolgozása
egyértelműen Nagykanizsát jelölte meg a
csapadékellátottság szempontjából legkedvezőbb
körzetnek, s északra haladva az ellátottsági
szint gyakorlatilag a térbeli távolsággal
arányosan csökkent.
A másik kitüntetett irányt a nyugat–kelet
irányú változások számbavétele céljából
vizsgáltuk, szintén Nagykanizsát választva
kiindulópontnak, egészen Debrecen (illetve
Újfehértó) térségéig. Az elemzések most is
az egyenletes csapadékellátottság fokozatos
csökkenését tükrözik, egészen Kecskemétig,
majd a keleti határszél közelében fekvő
települések esetében az ellátottsági index
ismét emelkedni kezd. Meglepő eredményként
könyvelhetjük el, hogy Győr térségének
egyenletes vízellátottsági indexe alig tér el
Magyarország legszárazabb vidékének ismert
közép-alföldi városok (Kecskemét) térségének
egyenletes vízellátottsági értékeitől
a 60 éves idősorok alapján.
Eredményeinkre némi magyarázatot ad a
3. ábrán bemutatott április–júniusi időszakra
készült csapadéktérkép, de hangsúlyozzuk,
hogy adott időszakban lehullott csapadék
összmennyisége kevésbé megbízható mutatószám,
mint az egyenletes eloszlás mérésére
kidolgozott ellátottsági indexek.