KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
KLÃMA-21 Füzetek 61. szám - VAHAVA Hálózat
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
150 „KLÍMA-<strong>21</strong>” FÜZETEK: KLÍMAVÁLTOZÁS – HATÁSOK – VÁLASZOK<br />
ve a bolygatott réteg alatt a talaj vízáteresztő<br />
képessége határolja be. A súlyos tömörödési<br />
hiba a nagy agyagtartalomhoz hasonlóan<br />
korlátozza a talaj vízáteresztését. A művelés<br />
hatása sajátos, javíthatja és ronthatja a talaj<br />
vízbefogadását, ugyanígy mérsékelheti és<br />
fokozhatja a talaj vízvesztését. A vízkiadás<br />
nagyságát a tenyészidőben a növények felhasználása,<br />
tenyészidőn kívül a felszín alakja,<br />
borítottsága, a bolygatás mélysége alakítja.<br />
A nyári mélyszántás elmunkálatlan felszíne<br />
tipikusan vízvesztő állapot, emiatt átlagos<br />
és száraz hónapokban a bevételt meghaladó<br />
veszteség következik be. A 2007. és 2009.<br />
évek két nyári hónapja alatt 39 és 46 mm bevétel<br />
mellett 57 és 69 mm veszteséget mértünk<br />
(számítás mért adatokból, Szász és Tőkei,<br />
1997 vonatkozó képletével). A bevételt meghaladó<br />
veszteség kockázat, a nyár végi és őszi<br />
növények kelése kerül veszélybe. A bevételnél<br />
érdemileg kisebb veszteség kis párologtató<br />
felülettel és 30–35% felszíntakarással érhető<br />
el. A szántott, elmunkált felszínű talaj közepesen<br />
nedvességkímélő, vagyis a szántásról<br />
nem szükséges lemondani, ám gyakorlatát a<br />
szélsőséges klímához kell igazítani. Az utóbbi<br />
években újabb kihívás az ősszel szántott,<br />
elmunkálatlan talajok téli vízvesztesége és a<br />
veszteség megelőzése. Az egyengetett talaj<br />
befogadja a csapadékvizet, ugyanakkor kevesebb<br />
nedvességet veszít az enyhe és szeles téli<br />
napokon. Rögösen hagyott agyagos vályogtalajon,<br />
átlagos csapadékú, enyhe és szeles<br />
téli félévben 40–56 mm lehet a vízveszteség,<br />
míg az ősszel egyenletesre munkált szántáson<br />
legfeljebb 20–26 mm. Száraz téli idényben<br />
(2006/2007) a mérések nyomán ezen értékek<br />
közel háromszorosát becsültük. A szántott talajok<br />
figyelemmel kísérésének fontos konklúziója<br />
az aszálykárveszteséggel kapcsolatos;<br />
kivédhetetlen ott, ahol tartósan vízveszteség-növelő<br />
a művelés, ugyanakkor érdemi<br />
kárcsökkentés érhető el, ha a szántás gyakorlatát<br />
a szélsőséges klímához adaptálják.<br />
A szén-dioxid-légzést a talajművelés a kialakult<br />
állapot révén befolyásolja. Az eddigi<br />
adatok szerint a mély és nagy felületet hagyó<br />
művelés fokozza a talajlégzést, ezáltal a<br />
talaj szénveszteségét. A nyirkos talaj kedvez<br />
az aerob mikroba tevékenységhez, a CO 2 -kibocsátás<br />
is többnyire nagyobb, mint más nedvességnél.<br />
Figyelmet érdemel az elmunkált<br />
szántott talaj kisebb szénvesztesége, mintegy<br />
50%-a az elmunkálatlannak; vagyis a szénvesztő<br />
jelző csak a rögös szántásra vonatkozik.<br />
A sekélyebb talajbolygatás és felszínelmunkálás<br />
esetén mért szénveszteség harmada<br />
az elmunkáltnak, és hatoda az elmunkálatlannak<br />
(3. ábra). Mindez újólag a nyári művelések<br />
okszerűsítését teszi szükségessé.<br />
A tömör állapotot enyhítő lazítás elmunkálása,<br />
mivel mélyebb (40–45 cm) bolygatásról<br />
van szó, ugyancsak ajánlott; esetünkben<br />
az elmunkált felszínű, lazított talaj szénvesztesége<br />
a szántott és elmunkáltnál – matematikailag<br />
nem igazolhatóan – némileg alacsonyabb.<br />
Az elmunkált felszín meleg napokon<br />
is szénkímélő, amely előnyt a nedvesség<br />
visszatartása tovább növeli. A bolygatott talajok<br />
szén-dioxid-légzésének vizsgálata új<br />
információt ad a talajállapot minősítéséhez, s<br />
remélhetően a szénkímélő művelés elfogadtatásához.<br />
Aggodalomra ad okot a szénvesztés<br />
ciklikussága ott, ahol szokásos gyakorlat<br />
a nyári, elmunkálatlan szántás.<br />
A talajok humusz- vagy szénmérlege a beépülés<br />
és az elbomlás aránya. Kedvező körülmények<br />
között az évente képződő és elbomló<br />
humusz mennyisége közel azonos, illetve az<br />
új több lehet annál, mint ami elbomlik. A humusz-<br />
és szénkímélő művelés a klímaváltozás<br />
kapcsán kerül a figyelem középpontjába.<br />
A humuszkolloid vízfelvétele ugyanis hatszorosa<br />
az agyagásványokénak, általa jobb a talaj<br />
vízgazdálkodása és víztartó képessége. A talajminőség–klíma<br />
kísérletünkben 8 év alatt<br />
a művelési változatoktól függően 18,6-28,5<br />
tonna nyers szerves anyag jutott a talajba hektáronként.<br />
A művelési veszteség 2,4-6,2 t/ha<br />
között, a terméssel elvitt 11,5-16,6 t/ha között<br />
változott. Az ún. elméleti mérleg 2,3-5,9 t/ha,<br />
kevesebb a szántott, és több a kevésbé bolygatott<br />
talajban. A szervesanyag-kímélés eredményét<br />
a humusztartalom-növekedés, a kedvező<br />
nedvességforgalom és a művelhetőség<br />
javulása igazolja.
Change language