KLÃMA-21 FÃ¼zetek 61. szÃ¡m - VAHAVA HÃ¡lÃ³zat

More documents

Recommendations

Info

TŐKEI – JUHOS: A csapadékvíz, a vízkészletek és a vízhasználat 37 3. táblázat A csapadékos időszakok tartamának gyakorisága Szigetcsépen, % (1971–2000) 1 2 3 4 5 6 7 8 Tavasz 59,7 25,7 8,8 3,2 1,6 0,5 0,3 0,3 Nyár 64,4 22,2 8,3 2,9 1,9 0,0 0,0 0,3 Ősz 61,4 24,8 7,4 3,2 2,1 0,9 0,3 0,0 Tél 61,0 23,8 9,6 3,5 0,9 0,6 0,6 0,0 Nyári félév (IV–IX.) 63,6 22,6 8,1 2,8 2,3 0,3 0,0 0,3 Téli félév (X–III.) 58,8 25,5 9,6 3,7 1,2 0,7 0,4 0,0 Év 61,5 24,2 8,5 3,2 1,7 0,5 0,3 0,1 csapadékos periódusok fordultak elő (3. táblázat). Egész évben az 1 napos csapadékok valószínűsége a legnagyobb, 61,5%. Évszakos és fél éves bontásban vizsgálva árnyaltabb a kép: a nyári félévben, illetve nyáron valamivel rövidebbek, ősszel pedig hosszabbak a csapadékos periódusok. A fentiekből látható, hogy Szigetcsépen átlagosan 4-5 naponta lehet esőre számítani. A növénytermelés számára a száraz periódusok hossza elsősorban tavasztól őszig érdekes és fontos adat. A csapadék nélküli időszakok tartamának gyakoriságát mutatja be a 4. táblázat. Az adatokból látszik, hogy a hetekig tartó száraz időszakoknak is komoly a valószínűsége. Szigetcsépen a vizsgált időszakban a legextrémebb értékek tavasszal a 36, nyáron a 47, és ősszel a 48 napig tartó szárazság voltak! A mezőgazdaság számára, bizonyos kultúrák vonatkozásában egy ilyen hosszú csapadékmentes periódus katasztrófával egyenértékű, különösen akkor, ha az hőségnapok sorozatával párosul. Szigetcsépre vonatkozóan a napi maximum hőmérsékletek havi középértékei között található 31 °C-os érték is (Tőkei, 1997). Gyakorlati szempontból hazánk csapadékviszonyainak jellemzése nem merülhet ki csupán az országrészek havi és évi csapadékösszegeinek megadásában, hiszen – mint ahogy az előbbi példák is mutatják – a csapadék gyakran igen szeszélyes eloszlásban hullik. Az átlagos értékek pedig igen nagy szélsőségeket, extremitásokat takarnak, amelyek a vízgazdálkodás műszaki létesítményeinek tervezéséhez fontos információt jelentenek. 4. táblázat A csapadék nélküli időszakok tartamának gyakorisága Szigetcsépen, % (1971–2000) 1-4 5-9 10-14 ≥ 15 Tavasz 60,9 24,9 7,4 6,8 Nyár 58,2 25,9 9,9 6,0 Ősz 57,7 22,7 10,1 9,5 VÍZHÁZTARTÁSI HELYZETEK ÉS PROBLÉMÁK A csapadék tér- és időbeli változékonysága miatt, valamint a talajtani és domborzati tényezők hatására hazánkban gyakoriak a szélsőséges vízháztartási helyzetek. Ezek gyakorisága várhatóan növekszik a klíma előre jelzett változása következtében. Különösen kritikus terület az Alföld, ahol gyakran egy éven belül ugyanazon a területen a tél végi – tavaszi káros vízbőséget nyári aszály követi. A vízkárelhárítás és a vízellátás megoldása és összehangolása a hazai vízgazdálkodás nagy kihívása technikailag és anyagilag. A domborzati viszonyokból következően Magyarország kb. egynegyedéről természetes úton nem folyik le a víz (Dely – Westsik – Bencsik, 2010). Az ország területének 45%-át, művelt területének 60%-át veszélyezteti tavasszal a belvízi elöntés. A települések 40%-a fokozottan belvízveszélyes mély fekvésű, sík területen helyezkedik el. Következő nagy megpróbáltatás a vízfolyások tavaszi és nyár eleji árvizei, amelyek jó része az Alföldön találkozik össze (a Tisza és mellékfolyói). Az előre jelzett klímaváltozás egyik következménye, hogy az ext-
38 „KLÍMA-<strong>21</strong>” FÜZETEK: KLÍMAVÁLTOZÁS – HATÁSOK – VÁLASZOK rém csapadékhozamok növekednek és egyre gyakoribbá válnak, ami hozzájárul a vízjárás szélsőségeinek növekedéséhez. Ez óriási probléma, mert az ország területének kb. egynegyede a mértékadó árvizek szintje alatt fekszik, ahol mintegy 700 településen hazánk lakosságának kb. egynegyede él (Dövényi, 2009). Az egyre nagyobb problémát okozó árhullámok kialakulása azonban nem vezethető vissza kizárólag a klímaváltozásra, hanem ebben nagy szerepet játszik a hullámterek vízlevezető képességének jelentős csökkenése is. A leggyakrabban emlegetett klasszikus példa a Tisza: a folyó katasztrofális árvizeinek évszámait hosszasan sorolhatnánk. Például az 1998–2001 közötti négy év alatt négy veszélyes árvíz vonult le a folyón. A 2001. évi rendkívüli tavaszi árhullám át is szakította a töltést, és a Beregi-síkságon egész településeket, településrészeket törölt el a föld színéről (Dövényi, 2009). A 2006-os árvíz pedig azért volt emlékezetes, mert a Körösök árhullámával találkozott. A Duna vonatkozásában ugyancsak említhetünk az utóbbi évtizedből néhány jelentős példát (2002 és 2006 tavasza), amikor is Budapest katasztrófaturizmusa fellendülni látszott. A szélsőséges vízjárás abban is megnyilvánul, hogy a rendkívüli árvizeket olyan évek is követhetik, amikor tavasszal és nyár elején a folyó még a medréből sem lép ki. A Felső-Tisza vízállás-idősorai nagyon tanulságosak: közepes és kisvízi vízállás-idősorai erőteljesen csökkenő, a nagyvizeké pedig egyértelműen emelkedő tendenciát mutatnak (Konecsny, 2004). Például a sokévi átlagos vízállás Tivadarnál 1901–2003 között 43 cm, 1951–2003 között –84 cm, 1994–2003 között –90 cm volt. Az évi nagyvízállások változása bármely időszakra emelkedő trendet mutat. Ugyanitt az évi tetőző vízállások sokévi átlaga az 1901–2003-as időszakban 564 cm, 1951–2003 között 575 cm, 1994–2003 között 625 cm volt. Az emelkedő tendenciát alátámasztja az is, hogy a Felső-Tiszán a mindenkori legnagyobb vízállás- és a legnagyobb vízhozamértékek jelentősen nőttek. A belvizekhez és árvizekhez hasonlóan nagy, de gyakran annál nagyobb gazdasági kárt okoznak az Alföldön a nyári aszályok. Az aszály nem egyenlő a szárazsággal, azaz a hidrológiai értelemben vett általános vízhiánnyal. Az aszály természeti és társadalmi tényezők kölcsönös viszonyának eredménye, ezért konkrét helyre és időszakra, növényfajra és földhasználatra értelmezzük: a növénytermelési tér a növényfaj (fajta) vízigényéhez viszonyított tartós és jelentős vízhiánya. Az Országos Meteorológiai Szolgálat 110 éves időszakot értékelt az évtizedenként előforduló meleg-száraz évek száma alapján. Az eredmények szerint az aszályos évek 10 éven belüli alakulása évtizedenként 0,3-0,6 évvel nőtt! Az Alföldön az évi átlagos csapadékmennyiség a jelenleginél nagyobb termésszintek esetén is kielégítheti a termelt növények túlnyomó részének vízigényét, azonban ez a csapadékmennyiség többnyire szeszélyes időbeli és térbeli eloszlásban hullik le, és gyakran csak szerény hányada jut el a növényekig. A nyári légköri és talajaszályt tovább súlyosbítja hazánk egyes területein a vízbázisok mennyiségi állapotában jelentkező negatív tendencia. Ez a probléma a Duna–Tisza közi Hátságon már az 1970-es évek közepe óta megfigyelhető a talajvízszint változásában. Míg a vízszintsüllyedés üteme és mértéke az 1980-as évek közepéig a csapadékés hőmérsékleti viszonyoknak megfelelően alakult, addig a 80-as évek második felétől – főleg a legmagasabban elhelyezkedő részeken – felgyorsult (VKI, 2009). A süllyedés mértéke a sokéves átlagértékhez viszonyítva a Hátságon átlagosan 1-1,5 m, egyes helyeken viszont már 5-6 m-es talajvízszint-sülylyedés is kimutatható volt. A 90-es évek végétől kezdve napjainkig a kiemelt térszínnel jellemezhető területeken a süllyedés mértéke lelassult, a Hátság egyéb területein a ma már mélyen található vízszintek stagnálnak. A leírt jelenséget a Duna–Tisza közén mintegy két évtizede tartó csapadékhiány csak részben magyarázza. A talajvízszint csökkenésének a klimatikus tényezőkön kí-
Page 1 and 2: "KLÍMA-21" Füzetek KLÍMAVÁLTOZ
Page 3 and 4: TARTALOM TANULMÁNY Móring Andrea
Page 5 and 6: 4 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍMAV
Page 11 and 12: 10 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍMA
Page 37: 36 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍMA
Page 49 and 50: 250 48 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KL
Page 53 and 54: A MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS
Page 57 and 58: A GYÜMÖLCSTERMELÉS BIZTONSÁGA S
Page 73 and 74: IDŐJÁRÁSI ANOMÁLIÁK ÉS A NYUG
Page 85 and 86: ERDŐK A SZÁRAZSÁGI HATÁRON MÁT
Page 89 and 90:
88 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍMA
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100:
A FÁK NÖVEKEDÉSE ÉS A KLÍMA F
Page 101 and 102:
100 „KLÍMA-21” FÜZETEK: KLÍM
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Page 109 and 110:
IDŐJÁRÁSI FLUKTUÁCIÓK HATÁSA
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
Page 115 and 116:
A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSA A KÉTÉ
Page 117 and 118:
Page 119 and 120:
Page 121 and 122:
Page 123 and 124:
Page 125 and 126:
Page 127 and 128:
Page 129 and 130:
Page 131 and 132:
Page 133 and 134:
Page 135 and 136:
Page 137 and 138:
Page 139 and 140:
Page 141 and 142:
Page 143 and 144:
Page 145 and 146:
A KLÍMAVÁLTOZÁS TALAJMŰVELÉSI,
Page 147 and 148:
Page 149 and 150:
Page 151 and 152:
Page 153 and 154:
Page 155 and 156:
Page 157 and 158:
Page 159 and 160:
AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS UTAKRA GYAKO
Page 161 and 162:
Page 163 and 164:
Page 165 and 166:
Page 167 and 168:
Page 169 and 170:
Page 171 and 172:
Page 173 and 174:
Page 175 and 176:
Page 177 and 178:
Page 179 and 180:
Page 181 and 182:
Page 183 and 184:
Page 185 and 186:
Page 187 and 188:
Page 189 and 190:
Page 191 and 192:
Page 193 and 194:
Page 195 and 196:
Page 197 and 198:
Page 199 and 200:
Page 201:
SZÁMUNK SZERZŐI Berki Imre, az NY
show all

KLÃMA-21 FÃ¼zetek 61. szÃ¡m - VAHAVA HÃ¡lÃ³zat

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?

KLÃMA-21 FÃ¼zetek 61. szÃ¡m - VAHAVA HÃ¡lÃ³zat