Ivan Dobnik - Vilenica

106 · György Dragomán
Fuvar
Zeusz óvatosan beállt a fenyőfák közé a busszal, ahogy leállította a motort,
rögtön meghallotta, hogy a hátsó részben a vasrácsra feszített ponyva
mögött kaffognak és morognak az állatok, Zeusz a rácsba rúgott: - Kuss
legyen, ronda dögök - mondta hangosan, nem is annyira az állatoknak,
mert azok úgyse bírtak volna nyugton ülni az éhségtől meg az amfetamintól,
inkább csak azért, hogy az ügyfelek felébredjenek végre, már vagy kétszáz
kilométer óta aludtak mind a ketten, a férfi félrebicsaklott fejjel, félig a nő
ölében, a nő meg oldalra dőlt, a műbőr ülésnek és az oldalsó farostlemeznek
támaszkodott.
Zeusz mégegyszer rávágott a rácsra, hallatszott, hogy az állatok szomjasan
tologatják ide-oda az üres zománclavórokat a szegecselt lemezpadlón,
Zeusz újra az ügyfelekre nézett, a férfi tért először magához, kábán nézett
körül, aztán lassan eszébe juthatott, hogy mi a helyzet, mert a nő vállára
tette a kezét, megrázta, halkan mondott neki valamit, elég szép dallamos
nyelv volt, Zeusz nem tudta kitalálni, hogy milyen, örmény vagy gagauz
lehetett, annyira mondjuk nem is érdekelte, a nő persze rögtön tudta, hogy
hol van, a régi Ikarusz baloldali üléseinek helyét kitöltő ipari mélyhűtőre
nézett, aztán Zeuszra: - Ott vagyunk már? - kérdezte franciául, akcentussal
beszélt, de azért jól lehetett érteni.
Zeusz bólintott. - Ötszáz méter - mondta -, legjobb lenne, ha most
ideadnák szépen a pénz másik felét.
A nő odaszólt a férfinak, az benyúlt a zakója zsebébe, elővett egy borítékot,
odanyújtotta Zeusznak. Zeusz elvette a pénzt, kinyitotta a hűtő egyik
rekeszét, elővette a régi fagylaltosdobozt, odaadta a nőnek: - Vetkőzzenek
pucérra, aztán jó alaposan kenjék be magukat - mondta -, addig én
megszámolom a pénzt.
A nő megfogta a dobozt, mondott valamit a férfinak, aztán vetkőzni kezdett,
a férfi is levette az ingét meg a nadrágját, aztán kibontotta a dobozt, a sárga,
olajos kenőcsre nézett, kérdezett valamit a nőtől, a nő erre úgy, ahogy volt,
meztelenül, Zeuszhoz fordult: - Mi ez? - kérdezte -, a férjem tudni akarja.
Zeusz intett: - Hogyhogy mi, medvezsír - mondta -, de több kérdés ne
legyen, megegyeztünk, hogy senki se kérdez semmit, tetőtől talpig kenjék
be magukat, a hajukat se hagyják ki, ne törődjenek vele, hogy büdös, mire
befejezik, addigra én is végzek.
Zeusz a sofőrülés mellől a vaskazettából, a többi pénz mellől, elővette a
kis UV-lámpát, egyenként végigsimított mindegyik bankjegyen, különkülön
mindegyikre rávilágított, volt, amelyiket meg is szagolt, látta, hogy
a férfi nézi, - Mit bámulsz - mordult rá, magyarul, hogy még véletlenül
se értse, aztán hosszasan forgatta, gyűrögette a pénzeket a lilás fényben, az
ember nem lehet elég óvatos, csak az hiszi el, hogy ezeket az új eurosokat
nem lehet hamísítani, aki nem látott még rendes moldáv vagy koreai
minőségi munkát, azok ott Brüsszelben annyira hisznek az elektronikában,