Az Emberi Jogok Európai és Amerikaközi ... - Miskolci Egyetem

jog” („living instrument”) érvet is. Az EJEB ideiglenes intézkedései kötelező erejét– 2003-tól kezdve – alapvetően a teleologikus és az evolutív értelmezés alapjánvezeti le; az egyezmény céljának hangsúlyozása mellett azzal érvel: hatékonyságátveszíti az eljárás, amennyiben az intézkedéshez nem kapcsolódik kötelező erő.A problémát az európai rendszerben különösen az jelenti, hogy – amint aztfent említettem – az európai rendszerben nincs az ideiglenes intézkedésekrevonatkozó egyezménybeli alap, azaz az Emberi Jogok Európai Egyezménye nemfoglalkozik kifejezetten e kérdéssel; csak az Eljárási Szabályzat 36. illetve később39. cikkei alapján volt illetve van lehetőség ideiglenes intézkedések elrendelésére.Ezt kihasználva, nem egyszer került sor arra, hogy az érintett állam megkérdőjelezteaz intézkedés kötelező jellegét. 413Az EJEB a Mamatkulov-ítéletben ugyanakkor kiemelte, hogy az államokrendszerint betartják az általa – avagy korábban az EJEBiz által – kibocsátottideiglenes intézkedéseket. 414 Sőt, arra is sor került, hogy – bár ilyen intézkedéselrendelése nem történt, de pusztán azon oknál fogva, hogy a strasbourgi eljárásmegindult – az állam önként függesztette fel valamely belső jogi aktusvégrehajtását, a strasbourgi eredményre várva. 415 (Ugyanakkor az 1990-es évektőlkezdve rohamosan nőtt azon ügyek száma, ahol az érintett állam figyelmen kívülhagyta az ideiglenes intézkedést – és nem csak az „új” tagállamokról van szó. 416 )Az ideiglenes intézkedés kötelező erejében való kétségeket mutatja azonbanpéldául az, ahogy az Egyesült Államok főügyésze a LaGrand-ügy kapcsánkategorikusan tagadta, hogy a Nemzetközi Bíróság által elrendelt ideiglenesintézkedés kötelező erővel bírna (ezen nyilatkozat alapján hozta meg az amerikai413 Lásd például EJEB, Öcalan kontra Törökország, 1999. július414 EJEB, Mamatkulov-ítélet, para. 105. Példaként szolgálhat éppen Magyarország (EJEB, Sabri Ali Al-Jazaeery kontra Magyarország, 1999. május 5., No. 45163/99.). Egy iraki állampolgár kiutasításáról volt szó,ám az ideiglenes intézkedés elrendelését követően a magyar menekültügyi hatóság felülvizsgálta döntését, éslemondott a kitoloncolásról. További ügyek tematikus elemzését lásd DE SALVIA: La pratique de la Coureuropéenne des droits de l’homme relative aux mesures provisoires, pp. 180-186.415 EJEBiz, I. B. kontra Német Szövetségi Köztársaság, No. 6242/73., Commission's report of 14 July 1976,DR 6, ahol az édesapja meggyilkolásával vádolt, NSZK-s állampolgársággal is rendelkező fiatal lány NDKnakvaló kiadatásáról volt szó. Habár az NDK főügyésze ígéretet tett a nyugatnémet hatóságoknak, hogy azeredetileg az NSZK-ból az NDK-ba saját édesapja általi elrablással került nőt nem vonják felelősségre azért,mert tiltott határátlépéssel jutott vissza az NSZK-ba, a nyugatnémet hatóságok – habár a bírói utak márkimerültek – mégis inkább a strasbourgi döntés megvárása mellett döntöttek. Admissibility report, 1974.május 24. para. I.6., továbbá idézi: EJEB, Mamatkulov és Askarov kontra Törökország, 2005. február 4.,para. 106.416 Például Oroszország és Törökország mellett Spanyolország, Franciaország, Belgium avagy Svédország.89