A katolikus egyház krisztusi eredete

120
máglyára cipelte őket. Egyházi oldalról az ilyen eljárást
mindig helytelenítették; Wazo, lüttichi püspök, Szent Ber-
nát, Reicherspergi Gerhoh, Petrus Cantor stb. egyenesen til-
takoztak az eretnekek kivégzése ellen; legfelébb be kell őket
zárni, mondták, nehogy téves tanításaikat terjesszék. Csak
amióta a 12-ik és 13-ik században a katharok, valdusok, albi-
genzek szinte egész Dél-Európát állandó forradalmi izga-
lomban tartották (sokban hasonlítottak a mai bolsevikiekhez)
s fegyverrel is szították a lázadást az állam és az Egyház
ellen, vált a legszigorúbb eljárás szükségessé s ebből eredt
a ma sokat rágalmazott s félremagyarázott inkvizíció.
A spanyol inkvizíció főleg a színleg kikeresztelkedett s ke-
resztény mezben államellenes izgatást folytató zsidók ellen
irányult; talán ezért is nem szűnik meg a zsidó sajtó és
könyvirodalom épen a spanyol inkvizíció „borzalmait” ren-
desen minden történelmi adottságon s bizonyítékon túl is
színezve emlegetni.
A vallási harcok az Egyházra nézve mindig fájdalma-
sak voltak, mert rendesen üldöztetéssel jártak s mert szá-
mos tévtanítás nagyszámú hívőt rabolt el az Egyháztól.
A legfájdalmasabb veszteség e téren az egész középkor folya
mán a keleti egyház elválása, a keleti skizma volt. Photius
és Cerulári Mihály önző üzelmein kívül főleg a keletiek poli-
tikai ábrándjai s féltékenysége játszottak itt közre, mellyel
a Nyugat kulturális túlsúlyravergődését kísérték s nemzeti
aspirációik és kicsinyes, hiú sértődöttségeik folytán ;i
pápai felsőbbség voltaképeni jelentőségét is lassankint figyel-
men kívül hagyták. A ,,Filoque” fa Szentlélekistennek nem-
csak az Atyától, hanem egyúttal a Fiútól való származása)
előráncigálása, mely hozzá merő félreértésen alapult, csak
mellékes szerepet játszott a konstantinápolyi pátriárka
hiúsága mögött, aki hasonló középponti helyzetet szeretett
volna elfoglalni keleten, mint a római püspök nyugaton.
Az Egyház a nagy szakadás megtörténte után is mind újabb
kísérleteket tett a keleti egyházak egyesítésére az anya-
egyházzal, fáradozása nem is volt eredmény nélkül való
fgörög egyesültek, örmény egyesültek stb.), de a nagy tömeg
visszatérése annál nehezebbé vált, minél inkább került a ke-
leti Egyház világi fejedelmek (főleg később a cárok) befo-
lyása alá, akik aztán már hatalmi féltékenységből is igyekez-
tek minden római közeledést meghiúsítani s cezaropapisz-
tikns helyzetüket megerősíteni.
A külső védelmi eszközöknél hatásosabb volt azonban