A katolikus egyház krisztusi eredete

83
püspököket, akiket az apostolok maguk rendeltek, s azok-
nak utódait is egészen napjainkig... De mivel nagyon
hosszú volna ekkora műben valamennyi egyházközség püs-
pökeinek egymásra következtét felsorolni, elég, ha a leg-
nagyobb, legrégibb és mindenkitől ismert egyháznak apos-
toli tradícióit és hitét vizsgáljuk, amint az az egymás örö-
kébe lépő püspökök során jut el hozzánk; azon egyházét,
melyet a dicsőséges apostolok, Péter és Pál Rómában alapí-
tottak. Ennek az egynek segítségével valamennyi ellensé-
günket megszégyeníthetjük.” S ezzel felsorolja a római
püspökök, és a pápák katalógusát az apostoloktól kezdve,
fel egészen Eleutheriusig, „aki, úgymond, most mint tizen-
kettedik az apostolok után bírja a püspöki hatalmat.” (Adv.
haer. 33. és köv.)
Hasonlókép vezeti fel az apostolokig az alexandriai,
antiochiai, jeruzsálemi stb. püspökök sorozatát; régebbi kata-
lógusok alapján Eusebius, a történetíró, még pedig annak
bizonyságául, hogy a korabeli püspökök csakugyan az
apostolok utódai és így az alattuk hadakozó egyház is a
Krisztus alapította apostoli Egyház.
Tertullián az eretnek maga így ír: „Íme ha üdvös-
séged ügyeiben körültekintő akarsz lenni, nézd csak az
apostoli egyházakat, ahol még maguk az apostoloktól ala-
pított székhelyek találhatók... Ha Itáliában lakol, itt van
Róma, amelyre mi is tisztelettel tekintünk. Ó, a boldog Egy-
ház, amelyben vérük áldozásával hintették el tanításukat
az apostolok!... Nézzük csak, mit tanult, s mit tanított ő
és mit hirdetett az afrikai egyházaknak is. „ (De praeser. 36.)
Már Irenaeus szavaiból is észrevesszük, hogy az apostoli
eredet kérdésében a római Egyházzal való összefüggés volt
a vezető szempont. Cyprián így ír Antoniánushoz: „Azt
írod, hogy ama levelek egy példányát küld jeni el Oornelius-
nak, püspöktársunknak (a római pápának), hogy minden
aggodalomról letegyen és tudja meg, hogy te vele és így a
katolikus Egyházzal egy értelemben Vagy.” (Ep. Γ>5. 1) Szent
Ambrus így ír Satyrusról, -testvéréről, aki fel akarta venni
a keresztségét: „Magához kérette a püspököt s kijelentette
neki, hogy csakis az igaz hit kegyelmét óhajtja; ezért kikér-
dezte őt, vajjon a katolikus püspökökkel, azaz a római Egy
házzal tart-e? (utrumnam cum episcopis catholicis, hoc est
cum Romána Ecclesia conveniretf)” (De excessu Satyri 1,
47.) Az ősegyházban tehát a római Egyház elismerését tekin-
tették az igaz hit ismertetőjelének.