A katolikus egyház krisztusi eredete

43
giakat pedig a világiak törvényei kötelezik.” Egészen két-
ségtelen, hogy Kómái Kelemen élesen megkülönbözteti a vi-
lágiakat (λαϊκοί) a papságtól s a papság kebelén belül is az
alsó papságtól a voltaképeni (fő) papokat, vagyis püspökö-
ket és a legfőbb püspököt. íme, így tanúskodik a katolikus,
hierarchikus egyházszervezet mellett a legrégibb egyház fel-
fogása.
Úgy látszik, nemcsak Korintusban, hanem más hitköz-
ségekben is megvolt a hajlandóság, hogy többre becsüljék
azokat, akik természetes tehetségeik vagy természetfeletti
karizmáik révén kitűntek, azoknál, akik az egyház hivatalos
elöljárói voltak. A „Tizenkét apostol tanítása” című ősrégi
könyv, amely Krisztus után 70-80 táján eredt, ezt az intel-
met tartalmazza: „Ne vessétek meg őket (az episkoposokat
és diakónusokat), mert ők érdemelnek köztetek a próféták és
egyháztanítókkal együtt tiszteletet”. „Ők mutatják be az ál-
dozatot s ők hirdetik a próféták és egyháztanítókkal együtt
az igét”. (15, 1. 2). Jusztin vértanú is azt írja Apológiájában,
hogy az egyház elöljárói végzik a nyilvános istentiszteletet:
„A testvérek elöljárójuk elé hozzák a kenyeret s a víz és bor
poharát, melyet ő elővesz s mindnyájunk Atyjának dicsére-
tére s dicsőségére szentel a Fiúnak és Szentléleknek nevé-
ben ... S miután az előljáró a könyörgést elvégezte s az
egész nép vele együtt imádkozott, akkor azok, akiket diakó-
nusoknak nevezünk, a kenyeret s a bort és vizet, melyekkel
a hálaadás történt, a jelenlevők között szétosztják és a távol-
levőkhöz elviszik.” (Ápol 1, 65). „A vasárnapi napon mind-
nyájan egy helyre jönnek össze, akik akár a városokban,
akár a mezőkön laknak s itt felolvassák az apostolok iratait
vagy a próféták könyveit, amennyire az idő engedi. Miután
az olvasást befejezték, az elől járó (προεατώ;) intelmet és buz-
dítást mond az annyira jeles dolgok követésére... Akik bő-
velkednek és adni akarnak, tetszésük szerint, ki mennyit
akar, adnak s ami összegyűl, leteszik az elöljárónál és ő . . .
minden Ínségesnek gondját viseli.” (u. o. 67). Tehát az „elől-
járó” valóban ugyanaz, mint aki áldozatot mutat be és pré-
dikál; szóval az Egyház kormányzója a pap, a püspök.
Egy másik ősrégi könyv, a Hermas Pastor-a szintén
felemlíti az episcopust, presbytert és diakónust. Felemlíti a
„prófétákat” is, a tanítókat, akik azonban nem tartoznak az
egyházi hierarchiához.
Az ősegyház hierarchikus szervezetének koronatanúja
Ignác vértanú püspök († 107 körül), akinek leveleit a pro-