A katolikus egyház krisztusi eredete

161
cek dicsekedve mondhatták el önmagukról, hogy egész élve-
zetekben töltött életük csupa szakadatlan istentisztelet volt”.
(Heidentum und Judentum, eine Vorstufe zum Christentum,
642. ο.)
Ismerjük e barbár vérengzés óriási arányait. Egész
vértengereket szívott föl az aréna homokja. Egyszer egyet-
len játék alkalmával, mely 123 napig éjjel-nappal folyt, Tra-
jan császár 10.000 gladiátort vettetett az arénára. Egész ger-
mán és galliai vidékek elnéptelenedtek, miután a férfiak és
ifjak mind kölcsönös lemészárolás céljából rabul vitettek
Rómába!
Az erkölcstelenség kultusza.
Még sötétebb képet nyújt az ókor vallási életének össze-
függése a nemi élet legkicsapongóbb elfajulásaival, amely-
ről még egy Libanius is megjegyezte, hogy csak arra való,
hogy a vallásos ünnepek ürügye alatt mindazt szabadon űz-
hessék, ami ocsmányságra és erkölcstelenségre az ember csak
képes és e címen a szégyenérzet és szemérem utolsó fosz-
lányát is letéphessék.
Csakugyan mi más volt az ókori vallásos ünnepek egész
sorozata, mint a szeméremérzet rendszeres kiölésének isko-
lája s a legalsóbb ösztönök szabad tomboltatása a mitholo-
gikus Olimpusra vetített ocsmányságok védelme alatti A hihe-
tetlen arányokban elterjedt, csaknem álalános fallusz- és
kteisz-tisztelet, az eleusinumi misztériumok orgiái s az egész
ókori világban elterjedt utánzataik, a gimnopédiák és egész
városok nővilágának rituális prostitúciója egész ünnephete
ken át az ünnepi zarándokok, sőt a rabszolgák számára, a
hetériák és férfiháremek, a luperkáliák és bacchanáliák, afro
diziák és pannychisek, a pederasztia és besztialilás nyílt
űzése és megjelenítése nemcsak a magánéletben, hanem nyíl-
tan a templomokban és a színpadon, csak néhány vonása a kor-
nak, mely az erkölcstelenséget istentisztelet gyanánt űzte.
Ε korrupt törekvés nagy arányairól csak akkor szerzünk teljes
képet, ha megfontoljuk, hogy úgy Hellász, mint Róma kul-
túrájának délfokán még élő, közismert kéjhölgyeknek emelt
templomokat; hogy Lucián egy a pederasztiat magasztaló
panegirszről megjegyzi, hogy olyan ocsmány, mintha vala-
mely isten ünnepére íródott volna; vagy ha Properilus is
arról panaszkodik, hogy a házak falait ellepő változatosan
erkölcstelen festmények a leggyengédebb korban levő női
nemet is megmételyezik, sőt még egy Ovidius is óva inti az