A katolikus egyház krisztusi eredete

29
az Ősegyház fölfogásáról ez irányban teljesen félremagyaráz-
na tatl an tanúságok vannak kezünkben.
A szentatyák mindenekelőtt maguk is Péterre vonat-
koztatják a „kőszikla” kifejezést s annak fent kifejtett értel-
mezését. Tertullián például így szól: „Kikerülte volna-e
Péter figyelmét, akit Krisztus az építendő Egyház kősziklá-
jának nevezett s aki a mennyek országa kulcsait, a földön
és az égben érvényes kötő és oldozó hatalmat nyertei” (De
praescriptione 22) Ugyanígy szól Ciprlán: „Péter, akit az
Úr elsőnek választott ki s akire Egyházát építette.” (Ep. 71.,
c. 3.) Origenes így szól: „íme, az Egyház ama nagy alapja
nak és szilárd kősziklájának, amelyre Krisztus az Egyházat
építette, mit mond az Ur: „Kishitű, -- úgymond – miért
kételkedtél.” (In Ex VI 5) Jeromos hangoztatja, hogy Péter-
hez mint alapkőhöz ragaszkodnia kell mindenkinek, aki az
Egyházhoz akar tartozni, máskülönben nem részesülhet
Krisztus Egyházának javaiban, még ha jóhiszeműleg téved
is. A kulcsok hatalmáról Aranyszájú János így szól: „Pétert
Krisztus az egész földkerekség élére helyezte, az δ hatal-
mára és akaratára bízott mindent, neki adta át a kulcsokat.”
Hasonlókép beszél Hiláriusz, Miiévei Optátusz és mások. Az
utóbbi pl. hangoztatja, hogy Krisztust Péternek előrelátott
tagadása sem riasztotta vissza attól, bogy őt tegye meg Egy-
háza fejévé. Ugyanő a „Kéfás” szót helytelenül, de jellem-
zően úgy értelmezi, hogy a görög κεφαλή szóval egy tövű s
annyit jelent, mint az Egyház „feje”. Origenesz és Vazul a
keleti egyház nagytekintélyű tanítói hangsúlyozzák, hogy
Péter többet kapott, mint az összes többi apostolok s még
az apostolok fölött is fennhatóságot nyert.
Ezért is ragaszkodnak annyira Péter utódjához,
miként Szent Ambrus mondja: „Ahol Péter van, ott van az
Egyház, s ahol az Egyház, ott nincs halál, hanem örök élet.''
(In ps 40, 30) íme az Egyház monarchikus alkotmánya a
kereszténység legelső századaiban.
Péter az Egyház főpásztora.
A másik nagyfontosságú hely, melyből az Egyház
monarchikus jellegét bebizonyíthatjuk, a János-evangélium
21. fejezetének 15., 16. és 17. verse, ahol Krisztus a már előbb
megígért jogfennhatóságot Péterre csakugyan át is ruházza.
,,Midőn tehát megebédeltek, – úgymond az evangé-
lista – monda Jézus Simon Péternek: Simon, János fia, sze-
retsz-e engem jobban ezeknél? Monda neki: Úgy van. Uram,