A katolikus egyház krisztusi eredete

59
ház: jegyese” (De schism. Don. 1,10). Nagy Vazul szerint:
„Az istentisztelet szükséges, de nem az, amely az Egyházon
kívül, hanem csak az, amely az Isten gyülekezetében törté-
nik. Ne állítsatok föl tetszésetek szerint magán-egyházakat
és magán-gyülekezeteket. Egy az Isten szent gyülekezete.”
(In ps. 28,3). Ambrus szerint (kb. 340-397): „Csak egy Egyhá-
zat, az Isten egy gyülekezetét ismerjük... Mindenünnen
együvé gyülekezik a katolikus nép. Nem lehet tehát szó
sok gyülekezetről, hanem csak egy gyülekezetről és egy
Egyházról.” (Hexaem. 3,1; 2,3).
Tanulságos az a kérlelhetetlen, mondhatni merev elzár-
kózás, mely az Egyházat a szeparatisztikus (eretnek) törek-
vésekkel szemben nem pusztán az Arbuezek és Torquemadák,
hanem már az apostolok idejétől fogva jellemzi. A szekták-
kal, a szakadárokkal, az egység megbontóival az Egyház
nagy atyái kezdettől fogva szóba sem állnak. Az az egy
cím, hogy valaki megbontotta a vallási, az egyházi egységet,
elegendő nekik arra, hogy megvonják tőle a vallási közös-
séget. Már Ignác, antiochiai püspök-vértanú (t 107 körül)
így ír: „Azok, akik Istenéi és Jézus Krisztuséi, azok a
püspökkel tartanak... Ne tévedjetek, testvéreim: aki a
szakadárságot követi, nem nyerheti el az Isten országának
Örökségét.” (Philad. 3, 2, 3.) Irenaeus szerint (f 202): „Akik az
Egyházon kívül vannak, azok az igazságon is kívül vannak.''
S azért, „akik szakadárságokat kezdenek, azok tévutakra
lépnek, s azokban nincs meg az Isten szeretete”. (Adv. haer.
4,33,7). Originesz szerint (f 254): „Senki se áltassa magát:
ezen házon, t. i. az Egyházon kívül, senkisem üdvözül, mert
aki innen kilép, az saját halálának okozója.” (In Jos.
honu 3,5).
Főleg Cyprián és Ágoston sürgetik, hogy azokkal
további hitvitába ne is bocsátkozzunk, akik az egyházi egy-
séget megtörik. Cyprián szerint: „Aki az Egyháztól elsza-
kad s törvénytelen (adulterae) egyházhoz ragaszkodik, ezzel
együtt elesik azon ígéretektől, melyeket Krisztus az Egyház-
nak tett s aki Krisztus Egyházát elhagyja, nem nyerheti el
Krisztus jutalmait. Az ilyen idegen, kívülálló és ellenség.
Nem lehet annak Atyja az Isten, akinek az Egyház nem
anyja. Aki az egyházon kívül van, csak úgy fog megmene-
külni, mint azok megmenekültek, akik Noé bárkáján kívül
voltak.” (De unit. eccl. 6). S más helyütt: „Ne tévesszen el
bennünket, testvéreim, az Úr útjaitól senki, senki bennünket,
keresztényeket Krisztus evangéliumától el ne szakítson,