A katolikus egyház krisztusi eredete

117
Írországé, szívem Rómáé”, szintén ezt a lángoló nrívaszon-
dást fejezi ki.
Az élő hit szelleme.
A katolikus Egyház belső életét mindenekelőtt jellemzi
az élő hit szelleme. Akiben hit nincs, nem tudja megérteni
az Egyházat; akinek azonban Isten szava mindenekfelett
álló, az a katolikus Egyház minden állásfoglalásában öröm-
mel fogja felfedezni az élő hit szellemét.
A katolikus Egyház soha meg nem ingott a hitben.
Voltak gyenge püspökei, bűnös papjai is; voltak idők, ami
kor az egész művelt világ úgy tetszett, hogy elmerül a hitet
lenségben. Róma soha meg- nem rendült az isteni jegyes leg-
drágább hagyatéka, a hithűség dolgában. Még az a néhány
rossz pápa is, akit a történelem ismer, a hit kérdéseiben
ingathatatlan volt. „Nie hat sich Rom vor der Ketzerei
gebeugt”, mondotta Bismarck. Az Egyház sohasem hajolt
meg sem a pogányság, sem a tévhit és egyenetlenség ter
jesztői előtt.
A katolikus Egyház ellen a zsidóság és a pogányság
egyszerre fegyverkezett. Az ifjabb Jakab apostol, mint Jeru-
zsálem püspöke 62-ben Ananus zsidó főpap kezdeményezésére
a zsidók gyűlöletének esett áldozatául. Vértanúi példáját a
többi apostolok is követték, akik közül csak János halt meg,
de szintén megkínoztatván, természetes halállal. A pogányok
már Néró alatt irtózatos keresztényöldökléseket vittek végbe,
Tacitus szerint már akkor (64-ben) „multitudo ingens”, óriási
számú keresztény, köztük az apostolfejedelmek, Péter és Pál
is, áldozatul estek. A keresztények üldözése a Római-biroda
lomban háromszáz éven át tartott; hol ellankadt, hol kiújult.
Főleg Domicián, Traján, Márk Aurél, Septimius Severus,
Maximin, Decius, Gallus, Valérián s leginkább Dioklecián
alatt folyt a keresztény vér patakokban. A vértanuk száma -
nak meghatározása teljességgel lehetetlen, ez a szám azon-
ban mindenesetre igen nagy volt. A pogányok azonban nem
érték be az erőszakkal; gúny- és vitairatok egész özönével
is igyekeztek a keresztény tan és Egyház terjedését lehetet-
lenné tenni. S még miután Nagy Konstantin császár 313-ban
a milánói ediktummal a kereszténység gyakorlását szabaddá
tette, a pogányság a hitehagyott Julián császár alatt újból
lobbot vetett s a keresztényeknek erőszakos elnyomására,
szórványosan vértanúságára is vezetett. Később az árián
császárok kényuralma s a betörő néprajok (vandálok) pusz-
títása is számos vértanút adott az égnek.