A katolikus egyház krisztusi eredete

62
szelleme, a féltékenykedés és irigység, mely elégedetlenül
látta a gazdasági, kulturális és vallási életnek középpontjait
ismét Nyugat felé terelődni, előkészítették a skizma talaját
Photiusnak és Cerulárius Mihálynak épenséggel nem vallási
inditóokokból fakadt fondorkodása a pápaság eilen ezen a
romlott talajon fakadt s kívüle talán sohasem is tudta volna
létrehozni a következményeiben oly beláthatatlanul gyászos
egyházszakadást, a későbbi nagy széthúzások és szétbomlá-
sok szomorú előjelét.
Nyugaton a féltve őrzött egység sokkal tovább tartott
s bár a politika igen sokszor megkísérlette a pártoskodást
s megpróbált éket ütni a nyugati Egyház testébe, maradan-
dóan az egységet még a nagy nyugati skizma sem tudta
megbontani. Csak midőn az Egyházban a világi hatalom túl-”
befolyása érvényesült s amellett a háború, az erkölcsi
eldurvulás, az állandó fejetlenség, az elhanyagolt lelki-
pásztorkodás között már csak egyetlen szikra kellett, hogy
a forradalmi láz véletlenül épen a vallási viták jegyében fel
lobogjon, sikerült a reformációnak az évszázadokon át goii
dos bölcseséggel megőrzött egységen rést ütnie.
Ma már minden oldalon többnyire elismerik, hogy a
reformációt nem elméleti kutatások szülték meg s nem ész
okok terjesztették el s fejlesztették naggyá. Főleg azok a
világi nagyok, akik a XVI. és XVII. században a protestan-
tizmus zászlaja alá állították fegyvereik hatalmát, épen nem
Luther Márton vagy a szakramentáriusok hittani szőrszál-
hasogatásai kedvéért ütöttek pártot V. Károly s az általa
képviselt német-római, tehát katolikus császári hatalommal
szemben. A vallási kérdés inkább csak ürügy volt· S még
ekkor sem törhetett volna ki az évszázados visszavonás és
meghasonlás katasztrófája, ha az európai helyzet, a török
háborúk, I. Ferenc önző politikája nem találkozik éppen
V. Károly családi politikájának minden egyéb irányban is
húzó-halasztó játékával s a műpártoló Medici-pápák
jóhiszemű tehetetlenségével.
Így indult meg a lavina, mely azóta meg nem állt.
Janssen óta mindenki tudja, hogy a népet a legtöbb
helyen tudtán és akaratán kívül vonták ki az Egyház- kötelé-
kéből. A poroszok „nagy” II. Frigyese, kiben a szabadgondol-
kozás még a felekezeti elfogultságnál is erősebb volt, a hit-
szakadás felidézésének okairól nagyon őszinte szót ejtett:
„Ha a reformáció terjedésének okait vizsgáljuk, úgymond,
azt találjuk, hogy ezek az okok Németországban a kincs-