A katolikus egyház krisztusi eredete

73
ben. A lelki élet bensőséges művelése annyira speciális kato-
likus sajátosság, hogy másról, mint katolikus hitbuzgalomról
és aszketikáról alig beszélhetünk. Nem szükség most arról
vitatkoznunk, hogy okos és észszerű dolog volt-e mindaz, amit
az aszketika nevében valaha egyesek vagy akár egész testü-
letek műveltek; elég megállapítanunk, hogy az aszketika, mint
a komoly és következetes keresztény életszentség tudománya
és gyakorlata, egészen egyedülálló katolikus jelenség.
A lelki élet eszközei közt kiváló helyet foglal el a kator
likus Egyházban szigorúan kötelező istentisztelet, mely ép
azért, mert külső fényével épúgy hat, mint belső melegével
és szépségével s magához ragadja, az egész embert értelmi s
érzelmi mivoltában, bámulatos erővel fűzi a hívőt az Isten-
keresés és Isten szolgálat eszméihez, Egy budapesti protestáns
egyetemi tanár is elismerte nemrég, hogy a katolikus Egy-
ház szertartásai művészi szempontból tökéletes remekművek.
Csakugyan mily gazdag, mily meleg, mily változatos és
sokoldalú a katolikus istentisztelet! Nemcsak a hivatalos
papi ténykedések, hanem azok is, melyeket maguk a hivek
végeznek minden igazán valamirevaló hitéleti központban,
minden katolikus templomban, minden gyóntatószék, min-
den áldoztatópad körül. Mennyi töredelem, mennyi őszinte jó-
akarat, mennyi önmegtorlás, mennyi jófeltétel fűződik min-
den egyes gyóntatószékhez; mennyi vigasztalódás, mennyi
emelkedettség, mennyi erőgyűjtés, mennyi lelkiség, mennyi
istenszeretet minden egyes áldoztató oltárhoz; mennyi
magasztos gondolat, mennyi erőteljes kiragadása a léleknek
a köznapiság porából a hét szentség bármelyikének vételé-
nél a kat. egyházban! Mennyi buzdulás fakad az egyházi
év nyomán, az ünnepek, a misék, a keresztútjárások, a inisz-
sziók, a szentgyakorlatok, a hitbuzgalmi egyesületek, az
ájtatosságok szakadatlan láncolatából! Valóban csak aki a
lelkekbe lát, csak aki mint katolikus lelkipásztor úgy szólva
fokról-fokra látja az isteni kegyelem előrehaladó működé-
sét a küzködő, megtérő, a tisztrdó és tiszta lelkekben és csak
aki önmagán is érezte valaha a katolikus szentségi élet-
nek, a gyakori gyónás és áldozás, a lelki gyakorlatok és az
aszkézisnek nagyszerű reformerejét, csak az értékel heti
kellőkép a katolikus istentiszteletben lüktető óriási erőt, azt
a valóságos erkölcsi mindenhatóságot, mely azokat gyakor-
lati hatásukban jellemzi.
Kívülállók sokszor talán őszintén is azt hiszik, hogy
a keresztény tökéletességnek ama gyakorlása, melyet főleg