A katolikus egyház krisztusi eredete

63
vágyra, Franciaországban a politikára, Angolországban a
szerelemre vezethetők vissza”.
A XVI-ik századbeli nagy egyházszakadás abban
különbözött hátrányosan minden egyéb előbbi széthúzási
kísérlettől, a keleti nagy egyházszakadást kivéve, hogy szá-
zadokra állandó maradt. S nyomában a különben szükséges
és hasznos hitvitáknak is fakadt egy igen keserű gyümöl-
csük: az ellenkezés elkeseredéssé s pártszellemmé fajult el,
amely már „csak azért sem” volt érvekkel megközelíthető s
ezek helyett a gravámenek, az üldözések, a hangulatkeltés és
a propaganda útjaira lépett. Ma már milliók születnek ebben
a helyzetben s éhez szoknak hozzá ifjú gyermekkoruktól
kezdve; ma már a legtermészetesebb valaminek találjuk azt,
amit a kereszténység másfél évezreden keresztül a legtermé-
szetellenesebbnek tartott és mindennél inkább került: a
kereszténység nagy egységének teljes megbomlását. S a
bomlási folyamat azóta sem állt meg a protestantizmus
kebelében, hanem immár beláthatatlan számú felekezet alapí-
tására vezetett, ami magában is merő, állandó gúnykacaj a
nagy krisztusi programmal szemben: „ut sint unum” – hogy
egyek legyenek. Ma például egyedül Németországban nem
kevesebb, mint 37 „nemzeti egyház” alkotja a keresztény egy-
ség ellentétét. Lehet-e nagyobb tagadása Krisztus egységet
hangoztató tanának, mint ez a százszektájú „kereszténység'?''
S nem világos-e első tekintetre, hogy ha Krisztus egynek és
egységesnek alkotta Egyházát s mint ilyennek örök fenn-
maradást szavatolt, hogy akkor az egység megbontói már
emiatt sem lehetnek az egy igaz Krisztus-egyház tagjai s
képviselői?
Az „egy akol és egy pásztor”.
Vajjon a történelmi megértés és a katolicizmus erőtel-
jes belső fejlődése jobb időket hoz-e s meg tudja-e csak némi-
leg is szüntetni azt a minden okoskodástól előre borzadozó
elzárkózást, mely főleg a protestantizmusnak ma már jel-
legzetes vonásai Vajjon az erőteljes visszatérő mozgalom,
mely például Angliában évente 10.000, nagyrészt a művelt
osztályokhoz tartozó protestánst vezet vissza a katolikus
Egyházba, általánosabb méreteket ölt-e s tudja-e ellensú-
lyozni azt a nem is antikatolikus, hanem kimondottan keresz-
tényellenes propagandát, melynek ma tanúi vagyunk s
melyet épen az egyházi egység megszakadása készített elő
és tett lehetségessel Ki tudna e kérdésekre ma feleletet adni?