A katolikus egyház krisztusi eredete

213
zetét a modern szellemi életben megérteni alig lehetséges.
A. zsidók egész évezredes története, összevetve a mai tényle-
ges állapotokkal, csak akkor lesz érthető, ha mindenekelőtt
szemügyre vesszük a tényt, hogy a zsidóság egész faji, val-
lási és erkölcsi iránya mint a tűz a víztől különbözik a ke-
reszténységtől és keresztény népektől s hogy viszont talán
éppen e különbözetek folytán a zsidóság akkora anyagi
és szellemi túlsúlyban érvényesült, hogy hatása alól a ke-
resztény népek csak nehezen tudták magukat kivonni.
A zsidó mindenekelőtt szemita faj s ez a szó egymaga
ban is igen sokat megmagyaráz. Minden népnek vagy nép-
családnak megvannak jó oldalai mellett a maga hibái. A sze-
mita népek jelleméhez az ókori föníciai kereskedőktől fel
egészen a középkori szaracén okig, az újkori arab rabszolga-
kereskedők s a keleti beduinokig, mindenütt bizonyos nye-
részkedő, mindent anyagi haszon szerint számítgató s emel-
lett minden más tekintetet háttérbe szorító jelleg tapad. A
zsidók terjeszkedési vágya néprajzilag kétségtelenül ugyan
azon szemita terjeszkedési hajlamnak folyománya, mely már
az ókorban föníciai kalmárokkal árasztotta el a tengereket
s amely zsarolásaival és kegyetlenségével már a középkor-
ban, Keleten épúgy mint Spanyolországban, provokálta a
lovagkor keresztes mozgalmait. A mi galíciai határon be
özönlött keleti zsidóságunkat ugyanaz az erősen szemita ter-
jeszkedési ösztön űzi-hajtja a Nyugat meghódítására, mint
amely egykor Mohamed híveinek tett fegyvert a kezébe,
hogy a próféta uralmát Nyugat felé terjesszék.
Anélkül azonban, hogy a zsidóság különleges „faji”
jellegvonásait valamely szorosan néprajzi egységből kellene
levezetnünk, mert ez a módszer könnyen félreértésekre s
merész általánosításokra vezet beérhetjük itt azon voná-
sok összegezésével, melyeket a zsidóság nagy átlagán minden
elfogulatlan megfigyelő észrevesz, akár hisz a zsidó psziché
ethnografiailag közös eredetében, akár nem.
Természetes, hogy e vonások csak nagy általánosság-
ban állapíthatók meg s a kivételes alakulások száma is je-
lentékeny. Senkinek sem juthat eszébe az alább felsorolandó
jellegvonásokat minden zsidóra vonatkoztatni. De azért ál-
talános érvényüket az adatok nem veszítik el. Vannak szőke
zsidók is, de azért mégis szabály marad, hogy a zsidók túl-
nyomó részben feketék. Így van a pszichéjükkel is.